Akinek van, az a baj, miért ilyen, miért olyan, miért viselkedik így, miért nem figyel jobban rám…Akinek nincs, az a baj, miért nem jön már, hol van, örökre magányos maradok… Megannyi szeretetkoldus nő és férfi…
Azt hiszem túl sok elvárással vagyunk önmagunk, társunk, vagy vágyott, leendő társunk felé. Amikor két ember találkozik, nem csak az a két ember találkozik. Hordozzuk magunkban mindannyian családi gyökereinket, sejtünk emlékezetében generációk mintái sorakoznak, előző életek tapasztalásai, fájdalmai, örömei.
Talán a háború alatt megerőszakolták a nagymamát, aki mindvégig reménytelenül várta haza szíve kedvesét? Talán az ükmama cselédlány volt egy birtokon, ahol szerelembe esett a földesúr fiával, és szerelmük soha nem teljesedhetett be? Talán gyermek született ebből a szerelemből, akinek végig élete során bizonyítani kellett, hogy joga volt megszületni erre a földre, tele szeretetre éhes megfelelési kényszerrel…A lelkünk emlékszik. A sejtjeink őrzik a tapasztalásokat, billogként beleégetve a kódokat az örökkévalóságig. Vagy amíg fel nem oldjuk azokat…
A jelen időben adott válaszok, reakciók, talán éppen egy előző kapcsolat által okozott fájdalom aktiválására adott válaszok.
Ne felejtsük el, hogy olyan társat vonzunk be, aki éppen mindenkori fejlődési szintünknek felel meg. Ismernünk kell önmagunkat, tudnunk kell milyen szinten állunk, miért éppen olyan jön, amilyen. Vagy miért nem jön. Talán nem vagyunk rá készen, hogy beengedjünk bárkit is az életünkbe.
És ha már ott van. Fogadjuk el őt olyannak, amilyen. Értékeljük, amit adni tud. Ne akarjuk megváltoztatni, ne akarjuk túlzott elvárások elé állítani. Ismerjük meg őt, a gyökereit, fogadjuk el, hogy ő így működik. Mindenki egy adott térképpel jön erre a világra, saját feladataival, saját vállalásaival, saját gyökereivel, sejtemlékezetével.
Ne vetítsük ki rá saját elfojtott érzelmeinket, saját frusztráltságunkat, nem tehet arról, hogy velünk mi történt aznap, vagy gyerekkorunkban, vagy előző életünkben…
Társunk azért van ott jelen, mert mutat nekünk valamit, tanítást, tapasztalatot hordoz jelenléte az életünkben.
Élvezzük minden percét, szeressük teljes szívből, és ha úgy adódik, hogy lejár az egymásnak szánt idő, engedjük el békében, szeretettel.
Boldogságunk soha ne egy másik embertől függjön, legyünk boldogok önmagunkban. – Anouk C.W.