Amire gondolsz, abban élsz. Ha a szeretetre gondolsz, a szeretetben élsz. Milyen egyszerű: elmúlik a nap és az éjszaka – de szeretet van. Elmúlik a nyár, vége lesz a télnek is – de szeretet van. Emberek jönnek, mennek, beszélnek, hallgatnak, dalolnak, sírnak – és szeretet mindig van. Hát miért ne gondolhatnánk folyvást a szeretetre? Miért ne élhetne bennünk a szeretet mindig és mindig?
A szeretet – a világokat átölelő folyó: nincs eleje, és vége. Nem lehet kettészakítani, megállítani, vagy elhamvasztani. Ahogy nem lehet akarni, és kikényszeríteni, hogy higgy benne, és élj benne. Mert amiben hiszel, az te magad vagy. És amiben élsz, az is te magad vagy.
Mindenki megalkotja önmagát – hite és szeretete szerint. Mi mindannyian önmagunk mesterei vagyunk a szeretetben.
Kalimonasz: Gondolj a Szeretetre