Igen, ez mindenhol megtörténik.
Családokkal. Barátságokkal. Kapcsolatokkal. Gyerekekkel. Szülőkkel. Partnerekkel.
Emberek, akik mindig ott voltak… hirtelen már nem illenek az energiádba.
És néha a szakítás olyan robbanásokkal jár, amelyeket nem is akartál.
De megtörténik. Mert a mező szűkül.
Ami korábban elviselhető volt, most terhet jelent.
Amit évekig lenyeltél, ma fojtogat.
Amit toleráltál, ma késként hatol át rajtad.
És a test reagál. A lélek reagál. Az igazság kiderül.
Miért?
Mert egy kollektív ciklusban vagyunk, ahol a tudatosság túl gyorsan emelkedik a régi viselkedésmódokhoz képest.
És amikor az energia emelkedik, minden, ami nem áll összhangban vele… megszakad.
Ez nem büntetés.
Ez nem kudarc.
Ez alkalmazkodás.
Néha ez az alkalmazkodás csendes.
Máskor pedig úgy jön, mint a mennydörgés, egy kiáltás, egy kicsúszó mondat, egy mondat által, amit végül kimondasz:
„Ezt többé nem fogadom el.”
Ez egy szükséges szakítás.
Fáj?
Fáj.
De felszabadít.
Kivisz a bűntudat forgatókönyvéből, az áldozat vagy a megmentő szerepéből.
Megtöri az érzelmi függőséget, ami fogva tartott.
Egy új rezgési mintára hív.
És igen, sokszor erősebben fogsz cselekedni, mint szeretnél.
Gyakran elveszíted az önkontrollod.
Olyan dolgokat mondasz, amiket évek óta magadban tartottál.
Megijeszted azokat az embereket, akik még soha nem láttak határt szabni.
De értsd meg ezt:
A szakítás nem a rombolásról szól.
Arról szól, hogy befejezz egy érzelmi ciklust, ami nem mehet tovább.
Mi történik utána?
Utána jön a reorganizáció.
Benned és a másikban.
A mező alkalmazkodik.
Az igazság lecsillapodik.
A kötelék, ha valódi, más formában tér vissza.
Ha nem az, csendesen feloldódik.
A közösségben is ez történik.
Országok szakítanak a régi narratívákkal.
Emberek elhagyják az örökölt érzelmi szerepeket.
Családok helyeznek vissza mindenkit a helyére.
Lelkek ébrednek fel olyan mintákból, amelyeknek már nincs helyük.
Ez egy tisztulási folyamat.
Ne azt kérd, hogy visszatérj a régihez.
Kérd, hogy az lehess, aki most vagy.
És ha ki kellett robbannod, kiabálnod, határt szabnod, kilépned egy helyzetből – tudd meg:
Csak válaszoltál a meződ hívására, mondván:
„Nem tudom tovább kicsinyíteni magam, hogy beilleszkedjek.”
A szükséges szakítások nem véglegesek.
Portálok.
És akiknek veled kell járniuk, megtalálják a visszautat – nem a régi helyre, hanem az új énedhez.
Magda Bicca Vieira