“Eljön az az idő az Életünkben, amikor eltávolodunk a drámától és azoktól, akik mindezt okozzák. Találkozz olyan emberekkel, akik megnevettetnek.
Tanulj a nehézségekből és fókuszálj a jó dolgokra. Szeresd azokat, akik jól bánnak Veled és imádkozz azokért, akik nem.
Legyél boldog. A zuhanás az élet része, a felemelkedés maga az élet.” – Jose N. Harris

Bármi, ami idegesít, valójában türelemre tanít téged.
Bármi, ami feldühít, valójában megbocsátást és könyörületet tanít neked.
Bárki, aki elhagy téged, valójában arra tanít, hogyan állj meg a saját lábadon.
Bármi, aminek hatalma van feletted, valójában arra tanít, hogyan nyerheted vissza a hatalmad.
Bármi, amit utálsz, valójában a feltétel nélküli szeretetre tanít téged.
Bármi, amitől rettegsz, valójában bátorságra és a félelmed legyőzésére tanít.
Bármi, amit nem tudsz befolyásolni, valójában az elengedésre tanít.

“Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De, hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye – sokszor alig-alig sejtjük!” – Székely János

“Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak.
Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz.
Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám.
Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak.
Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást.
Nem érdekelnek a pletykák.
Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást.
Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket.
A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást.
Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet.” – José Micard Teixeira

A riporter interjút készít a Sorssal.

– Ütéseim – mesélte büszkén a Sors -, ütéseim kemények és kivédhetetlenek. Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom! A hűséget, a büszkeséget, a szeretetet, a tudást, a barátságot – és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek – egymás után küldtem padlóra. Valamennyit kiszámolták.

– Így tehát – érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter -, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel önnel a harcot?

– Hát, ugye, meg kell mondanom – nyilatkozott kelletlenül a Sors -, egyvalakivel eddig még nem boldogultam. Valahányszor kiütöttem, mielőtt végleg kiszámolták volna, mindig újra lábra állt…

– De hát ki ez az ellenfél, akit még Ön sem tud legyőzni?! – türelmetlenkedett a riporter.

– Reménynek hívják… – válaszolta alig hallhatóan a Sors.

A szeretetnek nincs szüksége okra. A szív irracionális bölcsességéből szól. – Deepak Chopra

“A jövő nem az a hely, ahová megyünk, hanem az, amit mi alkotunk meg. Az odavezető utat nem megtaláljuk, hanem megépítjük.” – John Schaar

Egy nap majd úgy ébredsz, hogy béke van a szívedben és mosoly az arcodon. Melegebben süt a nap, illatosabb a kávé, hívogat a nyugalom. Ebben a gyöngéden átölelő csendben, visszanézel életed szakaszaira és rádöbbensz, hogy semmi nem történt véletlenül.
A fájdalmak megerősítettek, a szenvedésektől kitartóbb lettél, a csalódásoktól bölcsebbé váltál. Megtanultál felállni, nehézségekből erőt meríteni, a fájdalmak ellenére jobb emberré válni. Újraéled gyermeki éned. Már nem ragadsz bele a szenvedés kínjaiba. Lerakod a terheket, a tárgyak értéküket vesztik, fontossá válik az érzelem, a jóság, a derű és az emberi. Szemek tükrében meglátod a lelket, és minden lényben önmagadra ismersz.
Emelt fejjel, hittel, jó érzésekkel, hálával, a reménység biztos várakozásával élsz, indulsz és lépsz rá, olyan utakra, melyek jó irányba visznek. Hálás szívvel megtalálod azt az állapotot, ahol nincs hiányérzet, csak elfogadás. Békésen ráteszed kezed a mellkasodra, és érzed, hogy a Jóisten is ott van, szíved minden egyes lüktetésében.  – Deverdics Éva