Ahogy születünk, úgy élünk…


Úgy élünk, ahogy születünk?!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld!

Bár felnőve rég nem emlékszünk rá, saját születésünk igen mély élményként él tudatalattinkban – annyira, hogy akár mindennapi életünket, stresszhelyzeteinket is befolyásolhatja.

A SZÜLETÉS AZ EMBERI ÉLET ELSŐ NAGY VÁLTOZÁSA.

Ahogyan ezt az első változást megéltük, az belénk ég, s az életünk összes további változást hozó helyzetét – többek között saját szülésünket is – meghatározza.

életváltozás

Születésünk életünk első és talán legnagyobb változása, ilyenkor dimenziót váltunk, biológiailag és lelki értelemben is. Ez a tapasztalat nagyon mélyen belénk ég, még ha a tudatunkkal nem is emlékszünk rá. Ilyenkor tanuljuk meg, hogyan kell átalakulni, hogyan kell alkalmazkodni a megváltozott környezethez. Ezt a tudást alkalmazzuk aztán egész életünkben, amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy kénytelenek vagyunk elengedni valamit, és aztán fogadni az újat.

Minden egyes születés másfajta traumákat okozhat:

Akiknek a születése orvosi beavatkozással indított volt, azok valamilyen formában nehézséggel küzdenek minden indulással kapcsolatban: saját maguk szeretnék az előttük álló feladatot megvalósítani, de sokat toporognak, nehezen szánják el magukat, hogy belevágjanak, mások segítségét viszont következetesen visszautasítják.
Ha egy babának a nyaka köré van tekeredve a köldökzsinór, vagy oxigénhiány lép fel, és fuldoklást él meg, akkor később stresszes helyzetekben átélhet egy lelki, érzelmi fuldoklást, hiszen ez az ismert érzés kapcsol be, s akár félhet is ezektől a helyzetektől. Ha sokáig van a szülőcsatornában, később előfordulhat, hogy nehezebben ugrik majd bele kiszámíthatatlan, változással járó élethelyzetbe.
A császárral született gyermekek a határok meghúzásánál küzdenek nehézséggel, gyakran akaratlanul is megsértenek másokat: mintha nem érzékelnék, hogy a másik önálló elképzelésekkel rendelkezik.
Akik sok fájdalommal, nehezen születtek, azok pedig egyszerűen nem tudják elszánni magukat egy-egy változásra, pl. nem képesek elköltözni otthonról egyhamar.
Születéskor tulajdonképpen nem azzal van baj, hogy traumát élünk át, hanem azzal, ha ezt nem tudjuk feldolgozni.

Minden kezdetben benne van az egész!

Mi történik akkor, ha fiúnak várnak, és lánynak születünk? Leggyakoribb, hogy nem érezzük magunkat elég értékesnek, elég szerethetőnek, elég jónak. Hiszen nem tudtuk teljesíteni a szülők elvárását. Egész életünket a megfelelési kényszer, a teljesítmény kényszer határozhatja meg. Mindig bizonyítani akarunk, meg akarunk felelni annak a szülőnek, akinek elvárását nem tudtuk teljesíteni.

De mi történik akkor, ha lánynak vártak és fiúnak születünk? Ekkor hasonlóak a késői következmények, mint a fenti esetben. Mivel, még ma is a társadalmi elvárások, a belénk ivódott hagyományok szerint a férfi a családfenntartó, az erős, az oszlop, ezzel a szereppel, mármint a férfi szereppel lesz komoly problémánk az életben. Az ilyen fogantatásból megszülető férfi nem tud erős és magabiztos, határozott lenni. Ez pedig kihat a párkapcsolatra. Felcserélődnek a szerepek a két fél között. A nő viszi a férfi szerepet, a férfi pedig a passzív.

 

Elválaszthatatlanul összefonódunk a Világegyetemmel, amelyben élünk, és amelybe beleszületünk.

„A napból kipattant szikrához hasonlóan lelkünk leszállt az egekből, átugrott a kozmoszon és rohant fejjel előre a létezésbe. Lelkünket ide űzte ösztöne erre a bolygóra, amit Földnek nevezünk. Mivel belégeztünk, hogy eljátsszuk szerepünket e hatalmas kozmikus teljességben, a létezések összefonódott szövetében amely időtlen időktől fogva  áramlik a határtalanon túlra.” –  dr. Pema Dordzse

A születéskori  fel nem dolgozott traumákat felnőtt életünkben nem kell tovább cipelnünk. Van lehetőség ezeknek a feldolgozására, és oldására is.  Az energiagyógyászat is, és  sok más módszer – önbizalom növelő, személyiségfejlesztő lehetőség lehet.

Asajah