„Amikor megértjük, hogy félni pontosan ugyanannyi energiába kerül, mint hinni, megnyugszik a lelkünk.
A Jóistent szívünk közepébe helyezzük és megismerjük az őszinte szeretet feltöltő erejét. Amikor ima kerül a szánkra, bekopog hozzánk az élet és végre egymásra találhatunk.
Megérkezik a remény, lesz bátorságunk az örömhöz, és megtanuljuk lekapcsolni a félelmeinket. Megérkezik a hálaérzet és megváltoznak a dolgaink. Önbizalom és derű kerül a szívünkbe. Rájövünk, hogy a mosolygás, nevetés, viccelődés, kedvesség, mind olyan viselkedések, melyeket bátran megoszthatunk másokkal, amikor észleljük őket. Ezzel nem csak saját magunk, hanem mások egészségét és boldogságát is erősíthetjük.
Bízni kezdünk megérzéseinkben, mert ezek a Jóisten jelei. Meglátjuk a szépet ott, ahol mások semmit nem látnak, és megérezzük a szeretetet ott, ahol mások semmit nem éreznek. A kis dolgok felértékelődnek.
Egy gyertya fénye szívünkbe világít, imával minden jót kívánunk, gyöngéden szívhez ér a szó, menedéket nyújt a természet, és egy ölelés minden szomorúságunkat feledtetni tudja.” – Deverdics Éva