“Van, akinek szép, és van, akinek csúnya.
Van, aki átnéz rajtam, és van, aki le sem tudja venni rólam a szemét. Van, akinek tetszik, ahogy öltözöm, és van, aki elfintorodik, ha meglát. Van, aki nem kedvel, és van, aki kimondottan.
Csak egy nő vagyok, de az életemben mindig is én leszek az a nő, aki a legfontosabb az összes nő közül.
Nekem kell magam szeretni, elfogadni, dicsérni, bírálni, és önkritikát gyakorolni magamon.
Nekem kell bíznom magamban, és nekem kell legyinteni más fintorára, negativitására irányomba.
Nekem kell magamat az életem főszereplőjeként kezelnem, akkor is, ha mások csak átnéznének és átlépnének rajtam.
Csak egy nő vagyok mások szemében, az univerzumban, ebben a hatalmas világban.
De magamnak én vagyok mindennek a közepe, ami körülöttem történik, mert belőlem indul ki minden, ami az életem része. Éppen ezért becsülöm ezt a nőt, aki vagyok.
Pontosan tudom, mennyit érek, mire vagyok képes, és hogy lehet, hogy ebben a világban csak egy nő vagyok… de valakinek én vagyok a világ.”  Agárdi Zsóka