„Néha kicsit egyedül kell lennünk.Végiggondolni, hogy mekkora utat tettünk meg eddig, és hogy hova tartunk. Mi az, amit szükséges hátrahagyni, és miért kell még egy picit küzdeni.
Néha meg kell pihenni, de nem csak azért, hogy hátrapillantsunk, vagy előre tervezzünk, hanem azért is, hogy megcsodálhassuk a jelent. Igen, élvezzük az friss nyári esőt, és a ropogós vasárnapi rántott húst, a szellőt, ami belekap a hajunkba a peronon, és az új könyv illatát a könyvesboltban. A reggeli harmatot, ahogy megcsap, amikor kilépsz az ajtón, és a madárcsicsergés hangját, amikor már esteledik, de még félhomály van, lassan aludni tér a természet. Élvezni kicsit a poénokat, és hangosan nevetni rajtuk, és egy jó zenére rázni a csípőnket, nem baj, ha viccesen festünk. Szóval, igazán megélni a pillanatot, a mostot, a szépet, a jót, de a rosszat is ugyanúgy.
És bizony néha kicsit egyedül kell lennünk, hogy a folyton mozgásban és haladásban lévő testünket utolérhesse a lelkünk, hogy újra eggyé, egésszé válhassanak, és minden rendben legyen megint.” – Agárdi Zsóka