A gondolat a színtiszta energia

“A gondolat és az anyag ugyanazon valóság két arca- az energiáé. A különbség csak annyi, hogy a gondolat az energia igen finom formája, nagyon magas frekvencián rezeg, az anyag pedig sűrű és lassú, illetve az energia alacsonyabb rendű formája. Ezért is fogható fel érzékszerveinkkel.” – Laura Tuan

Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod teremt. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. Soha! Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat örökkévaló. Minden gondolat megsűrűsödik; minden gondolat találkozik más
gondolatokkal az energia hihetetlen útvesztőjében. Kereszteződnek és összefonódnak, hatnak és visszahatnak, az elmondhatatlan szépség és hihetetlen összetettség örökké változó mintázatát alkotják.
Az energia vonzza a hasonló energiát, és (egyszerűsített megfogalmazással) afféle “energiacsomó”-t képeznek. Amikor elegendő hasonló természetű “csomó” keresztezi egymást, “összeragadnak”. Felfoghatatlanul hatalmas mennyiségű “egymáshoz ragadt” energiára van szükség az anyag képződéséhez. De az anyag végső soron a tiszta energiából alakul ki, és létrejöttének ez az egyetlen módja… Ezek után bizonyára jobban érted, miként működnek együtt a hasonló lelkületű emberek, hogy megteremtsenek egy kedvezőbb valóságot…
Amikor egész társadalmak gondolkoznak egy bizonyos módon, gyakran elképesztő dolgok történnek, és nem szükségszerűen kívánatos dolgok. Félelemben élő társadalom például többnyire – tulajdonképpen elkerülhetetlenül – létrehozza azt, amitől a legjobban tart. Hasonlóképp, a nagy közösségek és gyülekezetek gyakran csodatévő erőt találnak a közös gondolkozásban (amit egyes emberek közös imádkozásnak neveznek).
És az is nyilvánvaló, hogy ha a gondolatuk (imádság, remény, kívánság, álom, félelem) kellőképp erős, még az egyének is létrehoznak magukban és magukból ilyen jelenségeket. Az érzelem az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. Bármelyik állat – bár az élet alacsonyabb rendű formájának tekintitek – azonnal rájön, hogy félsz tőle. A növények – melyeket az élet még alacsonyabb rendű formájának tekintetek- érzékelik, mely emberek szeretik őket, és melyek nem törődnek velük. És ezek nem véletlen egybeesések.
A mindenségben nincs véletlen egybeesés, csak egy lenyűgöző terv; egy hihetetlen ”hópehely”. Az érzelem a mozgásban lévő energia! Ha energiát mozgatsz, azzal hatást hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz. Az anyag végső soron afféle energia sűrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz. Minden Mester tisztában van ezzel a törvénnyel. Ez a mindenség alkímiája; minden élet titka. – Neale Donald Walsch