„Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak.
Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni!
Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.
Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához.
Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született.
Aki kapni akar, annak először adni kell.
A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végig járni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára.
Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.” –  Szepes Mária

Van az a pillanat, amikor rájössz, bárhogy is történjék, már soha nem leszel ugyanaz az ember. Elveszítettél, megtörtél, ami által már nem tudsz ugyanúgy látni. Nem tudsz ugyanúgy érezni. Általában ezek a pillanatok sorsdöntőek az életünkben. Valami olyat mutatnak, amire szükséged van ahhoz, hogy lásd, a hited a legnagyobb “fegyvered”. Hiszel-e eléggé?! Bízol-e abban, hogy ami történik, az mind a javadat szolgálja?! S ha igen, ha kiállod a próbát, minden porcikáddal érezni fogod, hogy az Élet a tiszta szeretetével átölel Téged. Arra vezet, ahol megtanulsz a lelkeddel látni. Ahol megtanulsz a szíveddel érezni. Ahol már tudod, akkor, annak miért pont úgy kellett történnie… – Boros Bea

“Figyeld meg, rajtakapod-e magad panaszkodáson – szóban vagy gondolatban – az adott helyzettel, mások tetteivel vagy szavaival, környezeteddel, élethelyzeteddel vagy éppenséggel az időjárással kapcsolatban! A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadás. S ez minden esetben tudattalan negatív töltést hordoz. Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. Ha szót emelsz, akkor viszont erőd birtokában vagy! Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség és lehetőség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség.” – Eckhart Tolle

Nem számít, hogy a milyen gyöngyök vannak a kezedben, amikor imádkozol, mala vagy rózsafüzér. Nem számít, hogy milyen amulettek díszítik a tested templomát, kereszt, istennő vagy lótusz. Nem számít, milyen nyelven beszélsz, kit hívsz istenségnek, vagy hol, ki előtt hajtod meg fejed. A szívverésünk különböző ritmusra dobban, de ugyanabban a zenekarban játszunk. Te vagy az én nővérem és én szeretlek téged. – Ara Campbell

” Egyetlen szabály van, amit jegyezz meg: Hogy fenn az égben mindent jegyeznek. ” – FankaDeli