Annyi áldást hozhatunk a saját életünkbe pusztán azáltal, hogy észrevesszük: sosincs késő. Mielőtt elfordítanád a mai nap lapját, köss egyezséget magaddal, hogy kibontod a szalagokat, és felnyitod az élet adta ajándékok csomagjait. Tégy mindennapos dolgokat különlegesen. Légy egészséges, reményteli és boldog! Élj teljes életet ezen a földön, értsd meg a való világot, és kívánj minden hulló csillag láttán! S ne feledd el, mindennap mennyire különleges vagy. – Douglas Pagels

Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye. – Herbert Casson

“Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt.
Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed.
Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.” – Tyche

1. Ne érezd magad rosszul azért, mert vannak, akiknek csak akkor jutsz eszébe, mikor szükségük van rád. Érezd magad kiváltságosnak, hogy te vagy elméjükben a gyertya, amely akkor gyullad fel, mikor sötétben van elméjük.
2. Mindig lesz olyan ember az életedben, aki nem bánik veled jól. Köszönd meg neki, mert erősebbé tesz.
3. Ha valaki rosszul bánik veled, emlékezz:
Vele van valami baj, nem Veled. Egészséges emberek nem pusztítják el egymást.
4. Amikor fáj, figyelj. Az élet próbál neked valamit tanítani.
5. Három megoldás van minden problémára: elfogadni, változtatni, vagy elengedni. Ha nem tudod elfogadni, változtass. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor engedd el.
6. Engedd, hogy az emberek megítéljenek. Engedd, hogy félreértsenek. Engedd, hogy pletykáljanak rólad. Az, amit rólad gondolnak, nem a te problémád. Véleményük nem fogja a számláidat kifizetni. Tehát maradj kedves, szeress kitartóan és légy szabad egyéniség, bármit is mondanak vagy tesznek, soha ne kételkedj értékességedben és az igazság szépségében. Ragyogj tovább és hagyd a gyűlölködőket gyűlölködni.
7. Mindegy mennyire tanultnak, tehetségesnek, menőnek, vagy gazdagnak hiszed magad, az, ahogyan másokkal bánsz, végeredményben mindent elmond rólad. A becsületesség minden.
8. Minél kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólad az emberek, annál boldogabb leszel.
9. A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.
10. Ha azt hiszed, minden valaki másnak a hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Majd amikor megérted, hogy minden belőled indul ki, akkor fogsz békére és örömre lelni.
11. Ahol nincs tisztelet, ott szeretet sincs.
12. A kapcsolatok sohasem halnak természetes halált. Megöli őket az ego, az elutasítás és a hozzáállás. (Buddhista tanítás)

„Az idő nagyon lassan halad azoknak, akik várakoznak, és nagyon gyorsan telik azoknak, akik félnek. Az idő nagyon hosszú azoknak, akik sopánkodnak, de nagyon rövid azoknak, akik megélik. De azoknak, akik szeretnek, az idő örök.” – William Shakespeare

Élt egyszer egy tavacskában három hal. Az egyik okos volt, a másik közepes képességű, a harmadik pedig ostoba. Életük nagyjából úgy telt, mint az halak élete bárhol a világon, míg egy napon arra nem tévedt – egy ember. Az ember egy hálót hozott magával, és az okos meglátta őt a víz alól. Tapasztalatára, a korábban hallott történetekre és leleményességére hagyatkozva úgy döntött, cselekedni fog.

„Nem sok búvóhely van ebben a tavacskában – gondolkodott –, halottnak tettetem magam, az lesz a legjobb.”

Összegyűjtötte minden erejét, és kivetette magát a tóból, épp a halász lába elé, aki igencsak meglepődött. Ám az okos uszonyos visszatartotta a lélegzetét, az ember halottnak hitte, és visszadobta őt a tóba. A kisokos azon nyomban becsusszant egy part menti apró repedésbe.

A második – a közepes képességű – nem igazán értette, mi történt. Ezért odaúszott az okoshoz, és megkérdezte tőle.

– Egyszerű – mondta az okos. – Halottnak tettettem magam, így az ember visszadobott a tóba.

Ekkor a közepes képességű is nyomban kivetette magát a vízből, éppen a halász lába elé. „Különös – gondolta az em­­ber. – Összevissza ugrálnak ma ezek a halak.” Ám mivel a második kis uszonyos elfelejtette visszatartani a lélegzetét, a halász észrevette, hogy él, s szépen becsúsztatta a válltáskájába.

Az ember visszafordult, hogy a vizet kémlelje, mivel azonban a partra vetődő álatkáktól kissé összezavarodott, nyitva felejtette a táskáját. Amikor észrevette ezt a közepes képességű hal, nagy nehezen kiszabadította magát, és hatalmas csapkodások közepette végül visszajutott a tóba. Megkereste az okos halat, és zihálva odabújt mellé.

A harmadik, az ostoba semmit sem fogott fel az eseményekből, még akkor sem, amikor végighallgatta, mi történt a társaival. Így aztán minden egyes pontot újra végigbeszéltek vele, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy vissza kell majd tartania a lélegzetét, hogy halottnak látszódjék.

– Köszönöm, most már értem – mondta az ostoba. Majd ugyanebben a pillanatban fogta magát, és kivetődött a partra, egyenesen a halász mellé.

A halász, aki aznap már két halacskát is elszalasztott, ezúttal meg se nézte, lélegzik-e, vagy sem – azonmód a táskájába tette a zsákmányt. Majd újra és újra kivetette a hálóját, ám a két másik hal végig ott kuporgott a part menti mélyedésben. A táska ezúttal csukva volt.
A halász végül feladta. Kinyitotta a táskát, látta, hogy az ostoba hal nem lélegzik, és hazavitte őt a macskájának.