Egyetlen egy tulajdonság van, amire mindannyiunknak szüksége van. Felesleges lenne három tulajdonságot mondani. Egyetlen tulajdonság képes megoldani minden problémádat – mindenki problémáját – és ezt a tulajdonságot hála-szívnek hívják.
A spirituális életben az ego legyőzésének legjobb módja az, ha naponta öt percig hálát ajánlunk Istennek. Ha nem tudsz öt percet felajánlani, akkor ajánlj fel egy percet. Ajánld fel a háládat Istennek. S azt fogod érezni, hogy benned egy édes, csodálatos, illatos virág növekedik. Ez az alázatosság virága. Amikor háládat Istennek ajánlod, Ő valami nagyon csodálatos dolgot ad neked, az alázatosságot. Amikor felfedezed magadban az alázatosság virágát, azt fogod érezni, hogy a tudatod széltében-hosszában átfogja az egész univerzumot. (…) A spirituális életben a tudatos hálán keresztül növünk bele az alázatosságba. Ha az alázatosság virága láthatóvá válik, az ego eltűnik, mert megérzi, hogy valami sokkal jobb dologgá válhat: egyetemes egységgé.
Ha az emberiség valóban megértené a hála-szív fontosságát, akkor sokkal gyorsabban és sokkal biztonságosabban haladhatna elrendelt célja felé. –  Sri Chinmoy

„Minden egyes pillanatban, amikor magaddal jót teszel, és ebből a jóból valaki más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ!” – Bagdi Bella

Élt egyszer egy asszony, aki hosszú évek óta nagyon magányosnak érezte magát. Szerette a természetet, ezért gyakran ült ki házának teraszára, hogy az arra szálló madarakat megcsodálja. Egyszer aztán, egy szép tavaszi délutánon egy gyönyörű madarat pillantott meg, ahogy feje fölött elsuhanva egy hatalmas tölgyfa ágán landolt.
Az asszony egyből beleszeretett a madárba: a több színben pompázó tollaiba, énekének hangjába, és abba a korlátok nélküli szabadságba, amit repülésével és egész lényével képviselt. Másnap a madár ismét megjelent. Az asszony ámulattal csodálta, amíg el nem repült, és ez így ment az azt követő napokban is. Az asszony mindig izgatottan várta, hogy a csodálatos madár érkezésével legalább pár percre megtörje hosszú ideje tartó magányát. Ilyenkor nagyon boldognak érezte magát, a madár pedig minden alkalommal vidám énekkel adta tudtára, hogy szeret ott lenni.
Ám ahogy múltak a napok, az asszony egy inkább elkezdett rettegni, hogy a szeretett madarat elveszítheti. Mi lesz, ha egy napon majd nem jön, és soha többé nem tér hozzá vissza? Rettegett attól az űrtől, amit szívében hagyna maga után, ezért elhatározta, hogy csapdát állít neki.
Másnap szokás szerint meg is érkezett a madár vidáman szárnyalva, és a tölgyfán függő etető felé vette az irányt. Ahogy betipegett a kis dobozba a számára odakészített finom magokért, az ajtó hirtelen bezárult mögötte. Rabságba került. Az asszony ettől fogva a házában tartotta őt egy kalitkában, boldogan nézette, amikor csak akarta, és büszkén mutogatta a hozzá betérő vendégeknek. Már az övé volt.
Teltek a napok és a hetek, a madár megértette, hogy soha többé nem repülhet, az asszony pedig már megszokta őt, és egyre kevesebbet foglalkozott vele. Rendszeresen dobált be neki magokat, de a csodálata már a múlté volt: most már csak büszke elégedettséget érzett tulajdona miatt. A madár sem énekelt már, csak szomorúan ücsörgött a kalitkában.
Nemsokára a madár meg is halt. Az asszony ekkor döbbent rá, hogy újra teljesen egyedül maradt, és rettenetesen szomorú volt, hogy elvesztette a madarát. Emlékezett a vidám énekére, a boldog szárnyalására, a mérhetetlen szabadságára, azt azonban nem ismerte fel, hogy mindazt, amiért a madarat annyira megszerette, ő vette el tőle. A birtoklási vágya ölte meg a szeretetét – és a csodálatos madarat is. – Paulo Coelho: Tizenegy perc című művének nyomán

„Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.” – Mária Sándor

Ha összefutsz egy buddhával, akkor szerencsés vagy. Ha szerelembe esel egy buddhával, akkor áldott vagy. De ne csak hallgasd a szavait. Kövesd az utat, légy az úton! Arra figyelj, ahova mutat, ne az ujját kezdd imádni. Azt nézd, amire mutat! –  Osho

Sosincs késő az újrakezdéshez. Mindegy hol vagy, mindegy, merre jártál, hány zsákutcába szaladtál. Az élet az újrakezdésekről szól. Az utazásról. Az út szépségéről. Ha labirintusba tévedtél, lesz egy apró fény, mely kivezet belőle. És ahogy haladsz a fény felé, azt veszed észre, már ki is jutottál. Ha rossz vonatra szálltál, a következő állomáson leszállsz róla. Miért ne tehetnéd ezt az életeddel is? – S.T.

„Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld – a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.” Osho”