Legtöbben azt hisszük, hogy lényünk valamely része elfogadhatatlan. Hogy mi az, ami elfogadhatatlan, azt személye válogatja: van akinek a bosszú érzése, van akinek külső megjelenése. Ezeket a minőségeket általában megpróbáljuk elnyomni vagy fejleszteni. Amikor megpróbáljuk kiküszöbölni vagy elnyomni nem kívánatos érzéseinket, gondolatunkat, vagy viselkedésünket, dilemmába ütközünk.

Legtöbbünknek van tapasztalata a nevetőgörccsel, amikor egyszerűen minden humoros és nem tudjuk abbahagyni a nevetést. Ha ez olyan körülmények között történik, ahol a kontrollálatlan nevetés elfogadhatatlan – például osztályteremben vagy templomban – akkor kísérleteink, hogy elnyomjuk a nevetést csak újabb rohamhoz vezetnek. Nevetésünk még kevésbé lesz kontrollálható, alátámasztván azt az alapvető emberi bölcsességet, hogy aminek ellenállunk az megerősödik. Egy nem kívánt gondolatnak, érzésnek, magatartásnak való ellenállás egyszerűen megerősíti azt.

Ha egy jól felpumpált strandlabdát lenyomunk a víz alá, minél mélyebbre próbáljuk nyomni, annál nagyobb erőfeszítésre van szükségünk. Végül belefáradunk, elengedjük, és a labda a víz felszínére ugrik. Ugyanez történik, amikor elkerüljük vagy elutasítjuk érzéseinket. Amikor önmagunk egyes részeit elnyomjuk, csak valameddig vagyunk képesek tartani ezt az állapotot, aztán egy kontrollálhatatlan kitörésben találkozunk újra az elnyomott érzéssel.

Amikor fel akarsz számolni egy Neked nem tetsző tulajdonságodat, patthelyzetbe fagyott kötélhúzásban találhatod magad. Ez a minőség nem akar megsemmisülni. Harcol a túléléséért. Tulajdonképpen ellenállásod hozza létre az ellenkező irányú és azonos mértékű erőt, ami fogva tart. Akármi legyen is az, aminek ellenállsz, addig fog gyötörni, amíg végül el nem fogadod. S hogy mit tehetünk? Azt javaslom, rövidítsük le ellenállásban való elakadásunkat, és barátkozzunk meg azzal amit, nem szeretnék. Amikor hátat fordítasz valami nem kívánatosnak, tulajdonképpen magad elől futsz. Nem is igazán tudod, mi az, amit elkerülsz. Annyira azzal voltál elfoglalva eddig, hogy fuss saját magad ezen aspektusa elöl, hogy soha nem fordultál hátra, megnézni mi is az. Soha nem akartad megismerni. Pánikszerűen menekültél az elmédben lévő szörnyű kép elől. Ha szembe fordulnál, felfedezhetnéd, hogy nem is olyan ijesztő, mint ahogy feltételezted. Ha egy újfajta nyitottsággal, elfogadással fordulsz a nem kívánatos felé, felfedi magát, elárulja valódi célját és többé nem leszel beragadva az ellenállásba. Szép lassan kibomlik, megmutatja magát és nem gyötör többé.

Amikor valaki pszichoterapeutához vagy spirituális vezetőhöz fordul, nagyon gyakran valamilyen nem kívánt gondolkodási módot, érzést vagy viselkedés szeretne megváltoztatni, hogy “jobb ember” lehessen. A valódi gyógyítás ott kezdődik, ahol az illetőt arra bátorítják, hogy barátkozzon meg ezekkel a nem kívánatos részeivel, legvégül egész valójával.

Ebben a folyamatban azzá válhatunk, akik valójában vagyunk. A feltételekhez kötött elfogadás helyett – amikor saját magunknak, vagy a világnak bizonyos elvárásoknak kell megfelelnie, – egy újfajta létezés tud kibontakozni. Felfedezzük, hogy lehetséges feltétel nélküli elfogadásban élni. Ez a fajta létezés lélegzetelállító.

Legtöbben attól félnek, hogy amikor magukhoz ölelnek egy ilyen nem akart aspektust, akkor az megvadul és nem tudják kontroll alatt tartani. Amikor feladjuk saját magunk és a külvilág kontrollálásának gondolatát, azt találjuk, hogy életünket az intimitás a vezérli. Mint egy növényt, amikor a nap felé fordul. Egy jóindulatú térre bukkanunk, amely támogatja kibontakozásunkat.

Az is közkeletű tévhit, hogy ha elfogadjuk, amik vagyunk, akkor nem lesz további motivációnk, hogy fejlesszük saját magunkat vagy a világot magunk körül. Olyan ez, mintha azt hinnénk, hogy az a művész, aki éppen nem szenved, az nem tud alkotni. Valójában ahelyett, hogy a célunk elérése motiválna, azt találjuk, hogy az mozgat, amit megtapasztalunk és azt vesszük észre, hogy aktívan részt veszünk saját életünkben.

Ebben a feltétel nélküli elfogadásban a pszichoterápia és a spirituális kibontakozás egy és ugyanaz. Ahelyett, hogy megtanulnánk, kivé válhatunk, egyszerűen felfedezzük, kik vagyunk valójában.

Swami Ajaya

Figyelj és hallgass meg.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtennem,
Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek,
– Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is –
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.

Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.
Tehát te is, kérlek, figyelj rám és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy picit.
Akkor majd én is tudok rád figyelni.
 – Ágnes Begin –

Az embernek szüksége van ara, hogy kibeszélje magát, hogy beszéljen, hogy meghallgassák. Talán nem is vár mást, csak egy kedves szeretetteljes felé fordulást.

Az ember bámulatos teremtés amikor a valódi énjét nem rejti el, eléd tárja, s beenged a saját maga világába. Ahogy ő látja, ahogy ő éli meg, ahogy vele történik… Néha nem is vár megoldást…mesél és beszél…a szavak elhangzanak, de legbelül ottmaradnak…sokáig csak vissza-visszamorajlanak… aztán ahogy telnek a napok, sokszor visszaréved mi volt a gond, s sokszor egy apró villanásra azon kapva magát,  hogy érti, megérti  a történteket, a vissza-visszaköszönő helyzetek miértjét… Nem kaphatunk  választ mástól, mert magunknak kell rájönnünk honnan hová tartunk.

Ahogy nem tudhatjuk más mit él meg, és mit él át egy-egy neki tanulásnak szánt probléma megoldása során – nem tudhatjuk azt sem ő mit tart helyesnek, jónak… Neki mit jelent a helyes megoldás – látja-e egyáltalán jónak, értékesnek azt ami másnak a legjobb jóként hoz örömöt, megváltást… Ami igaz és áldott lehet, lehet-e valaki másnak ugyanolyan sorsajándék, megannyi sorsrontó félelme után boldogságos élethelyzete… Ahonnan ő nézi a legjobb megoldást keresve utat téveszthet, de tudja-e más másként tenni azt, amit neki szánt az élet, sorsa törvénye… a megtapasztalnivaló anyagvilág leckéje…

Hallgatni csak megszentelt figyelemmel lehet, azt aki nem kér, csupán helyet, időt arra, hogy elmondja, szavakba öltve megfogalmazva mi fáj, megoldást nem vár, nem kér… csupán hallgatást, meghallgatást.
Nehéz feladat megállni, s nem közbe nem szólni, mert erre kért… figyelni, s befogadni. Megérteni, hogy őróla szól a csended, s  neki segítesz, ha hallgatod, s várod, hogy ő önmaga megértse azt, amit épp most mond… Feltárja, kibeszélje… szinte elmagyarázza azt, ami benne összeforrt. A  választ nem várja, de megkapja – mert ott legbelül már kész a neki legjobb tanács, a szívében, abban a fénylő isteni magban, ahonnan a legjobb helyről kivetül.
S csak ennyit mond legvégül. Köszönöm, hogy meghallgattál, ez sokat segített nekem, hálás vagyok érte – megölel.
S a válasz: a tiszta szívből jövő köszönöm. Mert köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával,  s előttem kinyílva a választ megkapta: a mélyrő jövő tudatalattiból a legigazibb valóság  felszínre tört.  A figyelemmel megszentelt térben  megnyitva  ezzel bennem egy csatornát  az áldásenergiák előtt…

Asajah

„Változz meg Te. Változz meg gyökeresen. Hagyd abba azokat a dolgokat, amiket mindig csináltál. Kezdj el olyan dolgokat tenni, amiket soha nem tettél. Változz meg gyökeresen, válj új emberré és ámulatba fogsz esni.” – Osho

Úgy tűnik, az ember természetéhez hozzátartozik, hogy mindaddig halogatja a változtatást, amíg a dolgok igazán rosszra nem fordulnak.  Szép lassan megvárjuk, amíg bekövetkezik a tetőpont, ahonnan nincs tovább… a krízis, a trauma, a veszteség, a betegség  a tragédia, és csak akkor kezdünk elgondolkodni azon, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, hogyan élünk, mit érzünk, hiszünk vagy tudunk, mert valódi változást szeretnénk elérni…

Kezdődhet a sorsátalakítás.

Amikor egy karmakör lejár – megnyílik egy újabb út. Ilyenkor  feltűnik egy újabb lehetőség,  meghozva  a sorsváltás  életünkben. És elkezdődhet a személyiség átalakítás, a megtapasztalások után, amikor már nem vagyunk azonosak azzal, aki voltunk, megváltozunk, átalakulunk. Változni önmagunk kedvéért érdemes – egy célért, egy küzdelemért, egy pozitívabb helyzet felismerő önvalónk megélésével.
S ahogy változunk, változnak a körülményeink is, változnak az emberek körülöttünk… jönnek újabb barátok, teremtődnek új ismeretségek.

Ha egy másfajta életet kezdünk el élni, a változás másokban is elkezdődik.

A bennünk létrejött változás energiája  megkísérli megváltoztatni azokat is, akikkel közünk, dolgunk volt azelőtt…. Arra változunk, amivé akarunk lenni, hogy jobban érezzük magunkat,  nem kényszerít senki.

Amikor felépítjük újra saját személyes énünket, gyakran összebarátkozunk régi önmagunkkal, s megbocsájtunk másoknak is… Egy új fejezet kezdődhet el. A régi, a megunt,  minden értékével részünkké válik. Beépül tudatalattinkba és eltároljuk mindazt a jót,  amit adott, amivel gazdagabbak lettünk általa.

A jellem az ember – mert azzá leszel, akivé alakítod magad – szíved szerint. Különbséget tenni mi az, ami Neked való, mi az, ami már nem a tiéd. Amikor az vagy, akinek tartod magad boldog vagy, és a lehetőségek kitárulkoznak. Követni tudod a céljaidat.

Amikor az vagy, aki nem vagy, csak egy szerepet játszol –   nem érzed magad otthon önmagadban. Amikor az vagy, akivé teremtetted magad – akkor boldogságfrekvencián rezegsz és kiderül az ég is!

Asajah

„Csatorna vagyok, amelyen Isten Szeretete, Szépsége, Harmóniája, Békéje, Bősége, és Értelme keresztüláramlik. Isten minden sajátossága, képessége és adottsága most rajtam keresztül jut kifejeződésre csodálatos módon.” –  Dr. Joseph Murphy

Naponta többször mondd el hangosan ezt az imát. és érezd hogy igazsága a szívedbe vésődik. Akkor világod varázslatosan átalakul domináns gondolataid képére, hasonlóságára.

– Legyen az Úr előtted, hogy mutassa mindig a helyes utat.
– Legyen melletted, hogy ölelő karjával megvédjen.
– Legyen mögötted, hogy alattomos támadásoktól óvjon.
– Legyen alattad, hogy a csapdákból kimentsen.
– Legyen benned, hogy vigasztaljon szomorúságodban.
– Legyen körülötted, hogy minden bántalmat felfogjon.
– Legyen fölötted szüntelen áldásával.

Így áldjon meg Téged a mindenható és irgalmas Isten.

A változás titka, hogy az energiádat nem arra fókuszálod, hogy harcolsz a régivel, hanem arra, hogy építed az újat.

Az emberek többsége manapság  problémacentrikus, nem célorientált. Panaszkodnak, újra meg újra csak arról beszélnek, hogy a körülmények mennyire nem jók, hogyan nem fogják elérni a céljukat, hogyan nem lesznek sikeresek …

Nem az számít honnan indulsz, hanem az, hogy  milyen döntéseket hozol arról, hogy  hová akarsz végül eljutni.

A nehéz helyzetek kezelésének  egyetlen hatékony megoldása a cselekvés,  a célorientált viselkedés. Ne a problémákra irányítsd a figyelmedet, hanem a célra, amit el szeretnél élni. Fogalmazd meg magadban, hogy mit szeretnék elérni,és hogyan akarod a dolgokat megváltoztatni.

Az élet minden területén érvényes, egyébként a célorientált megközelítés akár  párkeresésről, munkakeresésről, anyagi, vagy egészségügyi problémákról van szó.

Ha pontosan tudjuk, és megfogalmazzuk magunknak mit szeretnénk, akkor sokkal egyszerűbben meg fogjuk tudni oldani a problémáinkat, mert minden feladatnak van egy megoldása is.

Ha valaki a figyelmét a problémás helyzetről a vágyott cél elérésére fordítja, a gondok nagyon nagy része jelentéktelenné  válik, szinte magától megoldódik. Kizárólag azzal kell foglalkozni, hogy mi segít a céljaink elérésében!

Próbáljuk meg az akadályokban és korlátokban is a lehetőségeket megkeresni! Azokat a lehetőségeket, amelyek közelebb visznek a célunkhoz!

Nyolc lépésben a megvalósításhoz

• A problémák boncolgatása helyett mindig a vágyott célt tartsuk szem előtt! Tehát fogalmazzuk meg tisztán, világosan mit is szeretnénk elérni.
•  Ha a  körülmények  megváltoznak, akkor az új környezet adottságait figyelembe véve próbáljuk meg továbbra is a célunkat szem előtt tartani, és az új környezetben keressük  meg a lehetőségeket, amelyek közelebb vihetnek  a célunkhoz.
•  Ha olyan akadályba ütközünk, amelyik útjába áll a célunknak, akkor pihenjünk meg,  vizsgáljuk meg meddig tudunk egy helyben állni. Ha olyan akadályba ütközünk, amely  visszafordít a célunk eléréséhez vezető úton, akkor merjünk visszafordulni bátran egy darabig. Sosem lehet tudni, mi történik, ha már úton vagyunk. Aki elindult azt várják már…
• Célunkhoz az út sosem egyenes, ne féljünk a kitérőktől, sem attól, hogy nem nyílegyenesen közelítünk. Haladjunk, ne veszítsük el a lendületünket,  bátran csak előre…minden lépés számít.
• Figyeljünk az apró örömteli dolgokra, amelyek az utunkba akadnak. Élvezzük az utat, és vegyük észre és értékeljük az élet csodáit! Ha mindenben a jót keressük, és arra összpontosítunk, a célunkat is előbb elérjük. Vegyük számba  miben értünk el sikert, és  ünnepeljük is meg! Az élet szép!
•  Bízzunk, higgyünk  magunkban! Értékeljük erősségeinket, azt hogy miben vagyunk jók! Ha szeretjük önmagunkat,  kellő önbizalommal  pozitív énképpel rendelkezünk, a környezetünk is jobban szeret és elfogad  minket.
•  Bízzunk, higgyünk  másokban is!  Bízzunk a sikerben! A nehézségeket jobban el  tudjuk viselni,  ha egymást biztatjuk, segítjük, ha nem csak magunkra, hanem másokra is figyelünk.
•  Az egymásba vetett hit és bizalom megtérül. Adjunk bizalmat és hitet egymásnak, mert ezt többszörösen visszakapjuk majd.

Mert CSODA mindaz, melyet Istennek a természet rendjét fölfüggesztő beavatkozása hoz létre.

„Az ember sorsában végbemenő csodákat sok szenvedés, belátás, s a tudat mélyrétegeiben végbemenő folyamatok előzik meg. Nem szeszélyes isteni játék dobja oda kegyelemképpen. A kegyelem gyökere mélyen a vizek alá nyúlik le, mint a tó felszínén kinyíló vízililiomé.” (Szepes Mária)

Mert a  Csodák  szinte észrevétlenül suhannak be életünkbe, sok esetben  valamilyen hétköznapi esemény formájában érkeznek meg.  És hogy mit is rejt ez  az áldás, csupán akkor vesszük észre, ha lecsendesedünk; és  hálásak leszünk minden apró dologért az életünkben.

Soha ne legyünk türelmetlenek, megmutatkozik minden idővel….  Megfigyeltétek már, hogy amikor Istentől Angyalokat kérünk segítségül mindig Embereket küld nekünk – az áldás gyakran a földi angyalok személyében érkezik. Egy kusza helyzet, amibe benne vagyunk rajtuk keresztül megoldódik… ha észrevesszük a lehetőségeket…. a nyitott utakat… s hálásak vagyunk minden napnak, és minden történésnek. A hála rezgése felerősíti  a hitet, és a problémamegoldó képességünket is…
A csodákat az Univerzum azért küldi nekünk, mert akár ebben az életben, akár valamelyik előző életben már áldozatot hoztunk érte, és most „sorsajándékként” adományozza nekünk.  Az adok-kapok – a kiegyenlítődés fogalma, hogy spirituális adósság ne maradjon. Amikor Isten ad, mert már Te is letettél valamit az „oltárra”.
Értékeljük minden kis csodában a gondviselés erejét, és hálával legyünk minden kis csodáért…. és soha semmit ne siettessünk, mert minden a megfelelő időben ér el minket – sokszor angyalok munkáját tesszük tönkre, ha türelmetlenek vagyunk. Az univerzum ad – odaadja azt, ami a miénk!

Légy hát te is csodaváró – tudd,  hogy Isten nem felejtette el azokat a dolgokat, amiket te áldozatul hoztál másokért, segítőkész angyalként.

Asajah