Ha tudnád, hogy milyen különleges is vagy valójában.
Ha elhinnéd végre, hogy Nélküled nem lenne ugyanaz a földi élet, mert számítasz! Nagyon is sokat számítasz.
Ha tudnád, hogy mekkora erő lakozik Benned. Ahhoz, hogy képes legyél legyőzni minden egyes akadályt, ami a boldogságod útjában áll…
Ha tudnád, hogy befogadni nem szégyen!
Hiszen ahogyan Te adsz másoknak, úgy százszázalékban megérdemled, hogy bűntudat nélkül elfogadd a hozzád érkező dolgokat is…
Ha tudnád, hogy valahol Valakinek Te jelented az igaz szerelmet!
Mert ha nem is találkoztatok még, de a lelketek már készül arra az alkalomra, amikor képesek lesztek a megfelelő időben felismerni egymást.
Ha tudnád, hogy nem a múltad hibái határozzák meg, hogy Ki lehetsz ma!
Mert azokat a dolgokat elkövetted, de megváltoztatni nem tudod, tanulni viszont tanultál belőle és képes vagy elengedni a ragaszkodást a régmúlt félelmeihez.
Ha tudnád, hogy mennyire időben vagy!
Hiszen minden a megfelelő időben történik és érkezik el az életedbe, csak megfelelően fel kell készíteni a szívedet a befogadásra.
Ha tudnád, hogy minden amire vágysz, jár Neked!
Mert képes vagy valóra váltani a legmerészebb álmaidat is, ha elég elszánt vagy hozzá, és bízol Magadban.
Ha tudnád, hogy senkinek a véleményét nem kell kielégítened!
Mert a Te életedben az a fontos, amit Te szeretnél, és nem kell más emberekhez ragaszkodnod, hiszen egyedül Te tehetsz bármit is a saját boldogságod érdekében, senki más.
Ha tudnád, hogy mennyi csodálatos dolog van a világban, Veled együtt.
Csak talán lassan elzártad magad a csodáktól, mert az emberek elhitették veled hogy ez nem így van. Pedig de, Így van.
Ha tudnád, hogy minden ember ott tart, ahol tartani szeretne!
Mert nem vagyunk egyformák, mindannyian más megtapasztalást, más célt tűztünk ki magunk elé, és ez okkal van, így nincs beleszólásunk egyik ember döntésébe sem.
Ha tudnád, hogy mennyit bántottad magad az évek során, mert azt hitted hogy kevesebb vagy mint “Ők”!
Pedig valahol ott bent a szívedben csak szeretetre és odafigyelésre vágysz, amit nem másoktól, hanem egyedül magadtól kapsz meg, és ha végre nem hinnéd azt, hogy csak akkor vagy szerethető hogyha mások is szeretnek.
Ha ezeket egytől egyig tudnád, végre boldog lennél! És SOHA ne feledd, hogy a világ számára a legnagyobb kincs Te magad vagy!

„Mielőtt elindulsz egy úton, tedd fel magadnak a kérdést: Van szív ebben az útban? Ha van benne szív, akkor jó út; ha nincs, akkor haszontalan.” – Carlos Castaneda

„Állj meg és hallgasd a lelked csendjét. Pihenj. Élj. Érezd az otthon illatát. Csak a pillanat a tied, s tán lábad alatt a föld, min állsz. Ne siess, ne rohanj, ne fürkészd a messzit, a távolit, hova nem lát el szemed. Életed célja nem a következő perc. Ha szíved csordultig tele a jelen pillanat örömével, a következő gondoskodik majd magáról. Te vagy az út és az utazó. Te vagy az alkotó és az alkotás. A múló idő és a jövendő. Benned minden mi voltál, s bár hitetlen vagy néha, de benned az is, mi lenni vágysz. Állj meg. Pihenj és élj!
Élj ott és akkor, ahol épp vagy, úgy, ahogyan vagy. Tökéletlenül, sebzetten, fáradtan. Emberien.” – Lőrinczi Emese

1. Örökre jegyezd meg: az igaz szerelem és a nagy megvalósítások hatalmas áldozattal járnak.
2. Amikor veszítesz az életben, ne veszítsd el a leckét is, amelyet az élet adni akart neked.
3. A teljes földi léted alatt sose feledkezz meg a következőkről: az önmagad iránti tiszteletről, mások tiszteletéről, és a felelősségteljességről, amely tetteidet kíséri.
4. Habár késztetést érzel arra, hogy felejts, mikor csalódott vagy, jusson mindig eszedbe: sokszor az, hogy veszítettél, a legnagyobb szerencsét jelenti számodra.
5. Tanuld meg jól a szabályokat, hogy tudd okosan megszegni őket.
6. Ne engedd, hogy egy kis vita tönkretegyen egy nagy barátságot.
7. Abban a pillanatban, amikor rájössz arra, hogy hibáztál, lépj közbe és igyekezz kijavítani a baklövéseidet.
8. Minden nap tartogass időt arra, hogy a magad társaságában lehess.
9. Tárd ki a karjaid a változás felé, de ne engedd, hogy az értékeid távozzanak tőled.
10. Ne feledd, hogy a hallgatás sokszor a legjobb válasz lehet.
11. Élj egy kifogástalan, becsületes életet, hogy akkor, amikor megöregszel, és visszatekintesz, még egyszer örülhess az életednek.
12. A meleg és szeretetteljes családi légkör az alapja az életednek.
13. Ha nézeteltérésed akad a szeretteiddel, csakis a jelenen vitatkozzatok. A múltat sosem jó belekeverni.
14. Oszd meg a tudásod, ismereteidet. Ez a legjobb módszer az öröklétre.
15. Légy szelíd a földdel.
16. Egyszer egy évben, látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál.
17. Emlékezz arra, hogy a legjobb és leghelyesebb kapcsolat az, amikor az egymás iránt érzett SZERETET felülmúlja az egymás iránti SZÜKSÉGet.
18. Ítéld meg a sikereidet úgy, hogy azokhoz a dolgokhoz viszonyítod, amelyekről le kellett mondanod, hogy azt megszerezd. – Dalai Láma

„Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az Univerzális erő a szeretet.
Amikor a tudósok az Univerzum egyesítő elméletét megfogalmazták, megfeledkeztek a legerősebb láthatatlan erőről.
A szeretet a fény, amely bevilágítja azokat, akik adják, és azokat, akik kapják.
A szeretet gravitáció, mert az embereket egymáshoz vonzza.
A szeretet erő, mert megsokszorozza a jót, és esélyt ad az emberiségnek arra, hogy ne pusztuljon bele saját vak önzőségébe.
A szeretet kibontakozik és megnyilvánul.
A szeretetért élünk és halunk meg.
A szeretet Isten és Isten a szeretet.”
Albert Einstein

„A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” – Pilinszky János

„Véleményem szerint a lélek fejlődése olyan, mint egy növény növekedése: nem lehet siettetni, mert megvan a maga üteme. De a lelked meghálálja az önmagad felé fordított érzékenységet, szeretetet és az öngondoskodást, és akkor tud szépre nőni, amikor minden, ehhez kedvező körülményt és életfeltételt biztosítasz neki, valamint megvéded a pusztító hatásoktól.
Ehhez kettő dolgot kell folyamatosan gyakorolnod: a határhúzást és az elkötelezett önmunkát. Ha megtanulsz bűntudat és szégyen nélkül nemet mondani, amikor kell, az arra utal, hogy nem mások elvárasainak igyekszel alárendelődni, és nem hagyod, hogy mások önző módon használják az energiádat, az idődet és az életedet. És akkor tudsz mindig igent mondani a személyes fejlődésedre, ha hajlandó vagy szembenézni a bénító félelmeiddel és a belőlük fajadó önkorlátozó hiedelmeiddel, valamint az önszabotáló működési mintáiddal.” – Gauranga Das

Ha nehezedre esik másoktól támogatást elfogadni, az egy traumaválasz.
A ”nincs szükségem senkire, megcsinálom magam” egy túlélési taktika. Szükséged volt rá, hogy megvédd a szíved a bántalmazástól, a hanyagságtól, az árulástól és a csalódástól azok részéről, akik nem tudtak vagy nem akartak melletted lenni.
A szülőtől, aki hiányzott és elhagyott téged, vagy a szülőtől, aki sosem volt otthon a három munkahelye mellett, hogy tápláljon és törődjön veled.
A szeretőktől, akik szexuális intimitást ajánlottak, de soha nem ajánlottak olyan biztonságos menedéket, amely megtisztelte a szíved.
A barátoktól és családtól, akik mindig többet vettek el, mint amennyit valaha adtak.
Az összes olyan helyzettől, amikor valaki azt mondta neked, hogy ”együtt vagyunk”, majd elhagyott és te össze kellett, hogy szedegesd az apróra hullott darabjaidat.
A sok hazugságtól és az összes árulástól.
Útközben tanultad meg, hogy egyszerűen nem igazán bízhatsz az emberekben… Vagy hogy bízhatsz az emberekben, de csak bizonyos pontig…
Megtanultad: ha nem hozom magam olyan helyzetbe, hogy valakire támaszkodom, akkor nem kell csalódni, ha nem jön el értem, vagy amikor megbánt, mert végül mindig megbánt, nem igaz?
Lehet, hogy szándékosan tanították ezt a védelmi stratégiát generációk bántalmazott ősei, akik előtted kerültek ilyen helyzetekbe.
A szélsőséges függetlenség egy megelőző lépés a szívfájdalom ellen.
Tehát senkiben sem bízol. És nem bízol magadban sem, hogy jól tudsz embereket választani.
De akárhogy is öltözteted fel és büszkén mutatod be, hogy úgy tűnjön, ez a függetlenség az, amit mindig is akartál; valójában ott van a sebesült, sebezhető, sebhelyes, összetört szíved egy védőfal mögött.
Áthatolhatatlan. Semmi sem jut be. Semmi sérülés nem jut be. De a szerelem sem jut be.
Az erődök és a páncélok a csatában lévőknek valók, vagy akik szerint csaták közelegnek.
Ez egy trauma válasz.
A jó hír az, hogy a trauma, amit tudomásul vesznek olyan trauma, ami „gyógyítható”.
Megérdemled, hogy támogatva légy.
Méltó vagy a valódi partnerségre.
Méltó vagy a szeretetre.
Méltó vagy arra, hogy valaki azt mondja: ” Nyugodj meg.. Veled vagyok.” És tényleg teljesíti ezt az ígéretet.
Méltó vagy arra, hogy megkapd.
Méltó vagy.
Nem kell kiérdemelned.
Nem kell bizonyítanod.
Nem kell alkudnod érte.
Nem kell könyörögnöd érte.
Méltó vagy.
Egyszerűen azért, mert létezel.
Jamila White