“Bezárkózol gyászodba és hatalmas huppanásokkal száguldozol érzelmeid hullámvasútján? Tehetetlenül, egyedül próbálod leküzdeni marcangoló negatív gondolataid kínját? Gondolom, barátaidat, ismerőseidet sem mered panaszkodásoddal, fájdalmas érzéseiddel terhelni, nehogy belefásuljanak, és elmaradozzanak mellőled.
Viszont, él benned a vágy, hogy kiadd, kibeszéld, magadból a fájdalmadat, hogy könnyebb legyen, hogy ne feszítsen annyira. Érzed, hogy megkönnyebbülést jelentene elmondani a benned dúló érzelmi harcokat, melyeket veszteséged következtében érzel. Vágysz arra, hogy találj a környezetedben egy érző lelket, aki meghallgat, átölel, és együttérzéssel letörli könnyeidet?
Aki nem osztogat tanácsot, csak mélységes együttérzéssel hallgat, figyel és minden megnyilvánulásába gyöngéden belesimul az empátia? Vágysz arra, hogy megértésük, kedvességük együttérzésük, olyan lehessen számodra, mint a tavaszi napsütés,mely szívedben megszünteti a didergést? Sajnos a gyógyulásnak ennek a formája, nem mindig hozzáférhető.
Jelenlegi kultúránkban nem jellemző a megértő figyelem, együttérzés és türelmi idő. Munkahelyen elvárják, hogy napokon belül zökkenjünk vissza a megszokott kerékvágásba, vegyük elő régi mosolyunkat és kiegyensúlyozottan tegyük a dolgunkat. Nem akarnak tudomást venni róla, hogy az embereknek szükségük van érzelmekre, gyászuk feldolgozására, és ennek hiányában borzalmasan nehéz, érzelemmentes lélektelen gépezetként tevékenykedni. Ha elutasítjuk a sírást, csak haraggal maradunk a szívünkben, mely abnormális viselkedéseket produkálhat.
Ha nem nincs kivel megosztanunk a szomorúság, a kétségbeesés és a reménytelenség fájdalmát, negatív érzelmeink megkövesednek szívünkben. Igazán átélt szomorúság és sírás nélkül, nem lesz harmóniánk, ide-oda csapódhatunk a düh, a kimerültség és a kétségbeesés között, kínos helyzetekbe keveredhetünk, hiszen hol dühösen tombolunk, hol pedig bánattól meggyötörten állunk. Ha sietve megyünk végig a nyilvános gyászolási folyamaton, megrekedhetünk a folyamatban.
Mélységes bánat önthet el bennünket. A gyász mindaddig nem fog elmúlni, amíg be nem fejeztük. Le kell zárni, ellenkező esetben, lesz bennünk egy szívfacsaró, szinte kibírhatatlan érzés veszteségünkkel kapcsolatban. Innen tudhatjuk biztosan, hogy gyászunk még befejezésre vár. Megakadt gyászt akkor is tapasztalhatunk, ha figyelemelterelésbe menekülünk, vagy elkülönülünk a lelkünktől. Ilyenkor többnyire nem is tudjuk beazonosítani érzelmeinket, nem érzünk igazi gyászt, mert arra összpontosítunk, hogy elszaladjunk a gyász elől, azzal, hogy túlmagyarázzuk, érzéstelenítjük, vagy egyszerűen nem tudjuk elhinni. Ennek az lesz az eredménye, hogy depressziósak, függők, szorongók, dühösek, pánikbetegek leszünk, majd szépen lassan belefásulnunk az életünkbe.
A megoldás első lépése, hogy hidd el nem, vagy egyedül gyászoddal, fájdalmaddal. Mindannyian szenvedünk, gyászoljuk veszteségeinket, és küzdünk lelki gyötrelmekkel. Ilyen mélységes beszélgetéseknek lehetünk tanúi a gyászcsoportok szent terében, ahol szinte tapinthatóvá válik a szeretet, együttérző kapcsolódásaink, lélektől lélekig érkeznek. Itt érezzük csak igazán, hogy meghallgatni másokat nem csak tisztelet, de lelki segély is lehet. Mindannyian keressük a lehetőségeket, arra, hogy jobban legyünk, hogy túléljük, azt, amit lehetetlennek tűnik túlélni. Újra visszarázódni az élet folyamatába. Megtalálni a módját, hogy megnyíljon szívünk, és lelkünk ismét otthonra találjon önmagunkban. Hogy kisüssön a nap, megjelenjenek a színek, mosolyra húzódjon a szánk, és két lábbal, stabilan állhassunk ismét a földön. Legyen reményünk, hitünk és bátorságunk megragadni azokat a segítő kezeket, melyek felénk érkeznek a bajban.
Ne feledd, a jó emberek sorsát, mindig kíséri valaki egy imával, egy szép gondolattal, egy jókívánsággal, együttérzéssel, és ez összeköt sorsokat, lelkeket, életeket az örökkévalóságon át.” – Deverdics Éva


Gyászfeldolgozást segítő ásványkövek, kristályok

Mindenki máshogyan gyászol. Van, aki panaszkodik, mert együttérzést hiányol. Van, aki elbújik a világ elől egyedül gyászol. Van, aki drámaian kiköveteli, hogy részvéttel vele együtt síránkozz. Van, aki segítségért fordul, mert rájön, hogy kimerül, lemerül, ha  a lelki terhekbe  mélyen belemerül.
Vannak bizonyos ásványok, amelyek enyhítik a lelki terheket – ezeket gyászterapeutaként is szeretettel ajánlom. Az onixot elengedéshez is használjuk a kristályterápiában, segíti feloldani a lelki fájdalmakat, enyhíti a bánatot.
A javasolt kövek, kristályok, ásványok: hegyikristály, hematit, jade,  jaspis, obszidián, achat, howlit, kalcedon, ametiszt, hegyi kristály, szodalit, füstkarc, lávakő  – mind követ érdemes az onix-al együtt fűzve alkalmazni.
Foglalkozásaimon angyalozással, és energetikai  oldással is tudok neked segíteni  spirituális terápiaként a gyászfeldolgozásban. Angyalos stúdiómban  várlak – keress bizalommal, bátran. Szeretettel, léleköleléssel:

 

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
http://asajah.hu