Ha boldog vagy, adod.
Ha szenvedsz, kapod.
Csak figyeld meg. Észre kell venned. De ez sosem a lecke közepén derül ki. Mindig csak a végén. Utólag. Máshogy nem lehetséges.
Észre vetted már?
Hogy amikor boldognak érzed magad, mennyi embernek tudsz segíteni. Egy szóval. Egy öleléssel. Egy gesztussal. Odafigyeléssel, törődéssel. Ami pont jó időben, jó helyen történik. Olyankor adsz. Észre sem veszed, és adsz. Szeretetet, hitet, tudást.

Viszont ha mélyponton vagy, olyankor kapsz. Olyankor nem adó vagy, hanem befogadó. Kapod a leckét. A tapasztalást, tisztánlátást, tudást. Minél mélyebb a kín, annál nagyobb a bölcsesség, amit önmagában hordoz. Minél hamarabb látod át, minél hamarabb vonod le a tanulságot, minél hamarabb tanulod meg a leckét, annál hamarabb vége a szenvedésnek.
Csak rajtad áll…
Hangold magad boldogságra! – S. T.