“Állj meg és hallgasd a lelked csendjét. Pihenj. Élj. Érezd az otthon illatát. Csak a pillanat a tied, s tán lábad alatt a föld, min állsz. Ne siess, ne rohanj, ne fürkészd a messzit, a távolit, hova nem lát el szemed. Életed célja nem a következő perc. Ha szíved csordultig tele a jelen pillanat örömével, a következő gondoskodik majd magáról. Te vagy az út és az utazó. Te vagy az alkotó és az alkotás. A múló idő és a jövendő. Benned minden mi voltál, s bár hitetlen vagy néha, de benned az is, mi lenni vágysz. Állj meg. Pihenj és élj!
Élj ott és akkor, ahol épp vagy, úgy, ahogyan vagy. Tökéletlenül, sebzetten, fáradtan. Emberien.” – Lőrinczi Emese