“A  délutáni szellő érzése az arcodon, a nap melengeti arcodat. Találkozás másokkal az őszinteség és a sebezhetőség terén, a történeten túl kapcsolódás, megosztás, ami él. A jelenben gyökerezőséged, a tudat, hogy mindig Otthon vagy, bármi is történik, nem számít, mit nyersz, vagy mit veszítesz el. Megérinti az életet a teremtés pontján, soha nem néz vissza, érezni a has felemelkedését és zuhanását, hálát adni minden egyes lélegzetvételnek. Áhítattal térdre hullva, nevetve a történeteken, amiket mesélnek, egyre mélyebb nyugalomba süllyedve. Ez egyszerűség. Ez kedvesség. Te vagy az, minden napfelkelte előtt, frissen, nyitottan, készen… és ébren.
Gazdag vagy, barátom.
Gazdag vagy!”
Jeff Foster