Isten gyermeke vagy, csoda, kinek lépteit angyalok vigyázzák. Minden lépés nehéz, de neked tudnod kell, hogy az erőfeszítés új izmokat rak a csontjaidra. A kudarcok okosabbá tesznek és alázatosabbá.
Mindenből tanulsz, bölcsebb leszel és óvatosabb, megfogod mások kezét, társakat keresel, tanácsot kérsz, elgondolkodsz.
Tudnod kell, hogy nemcsak az életműved születik mindennapi munkád által, hanem te magadat is szülöd küzdelmeiddel. Festményed festővé tesz, és a ház, melynek alapjait lerakod, benned is felépül és általa több leszel. Egy fiatal lány, ki férjhez megy, nemcsak gyermeket, hanem édesanyát is szül e világra.
Alkotásaiddal, létbe hozott csodáiddal egy új világ teremtője vagy, melyben immár te vagy a ragyogó nap, és körülötted forognak, mint a bolygók, a kitartó munkád gyümölcsei.
(…) A mindennapi erőfeszítéseid visszahatnak rád, belőled jó mesterembert, okos tudóst, lánglelkű művészt, bátor államférfit, gyermekeivel játszó édesapát. Munkás életed által felnősz, kibontakozol, és halálod után Istennel, – mint kik együtt viselték munkában a nap hevét – egy asztalhoz ülhetsz.
Ő szeretettel átölel, és te megérted, hogy minden pohár víz, mit szeretetből adtál, jobbá tett, Istened képére, hasonlatosságra formált, megszentelt, és elvezetett Istened karjai közé.  – Böjte Csaba