Félreértetted az egészet. Nem azért vagy itt, hogy tökéletesen elsajátítsd a feltétlen szeretetet. Onnan jöttél, és oda fogsz majd visszatérni.
Itt a személyes szeretetet kell megtanulnod. Az egyetemes szeretetet. A zavaros szerelmet. A verejtékes szerelmet. Az őrült szerelmet. A megtört szerelmet. A teljes szeretetet.
Amelyet átitat az isteni. Amelyet a csetlés-botlás kecsességével élsz át.
Amelyet annak szépségével mutatsz meg, hogy… elszúrod. Mégpedig gyakran. Nem azért vagy itt, hogy tökéletessé válj. Már most az vagy.
Azért vagy itt, hogy fantasztikusan emberi légy. Hibás, egyben mesébe illő. Aztán majd újra felemelkedsz az emlékezésbe.
Na de a feltétlen szeretet? Hagyjuk már ezt! A szeretet igazából nem is igényel SEMMILYEN egyéb jelzőt.
Nem kell hozzá határozószó. Nem kell hozzá a tökéletesség feltétele sem. Csak annyit kér tőled, hogy jelenj meg, és tedd meg, ami tőled telik. Maradj a jelenben, és érezd át teljesen. Ragyogj és szárnyalj, nevess és sírj, sérülj meg és gyógyulj meg, ess el és állj fel újra, játssz és dolgozz, élj és halj meg ÖNMAGADKÉNT.
Ennyi elég. Nem kell más. –  Courtney A. Walsh