„Mindenkinek van egy csomagja, amit magával hozott. Benne van a neveltetése, a gyerekkora, az emlékei, a szerelmei, a boldogsága és a szomorúsága. Az álmai, a reményei, a csalódásai a sikerei, a kudarcai. Jó nagy csomagot cipelünk mindannyian.
Egyszer ki kellene nyitni azt a csomagot, és át kéne válogatni. Kidobni semmit sem szabad, csak ha már megforgattunk a kezünkben mindent ami szép volt és azt is ami nem, szembenéztünk mindennel, és elgondolkodtunk rajta, akkor az egyik lezárható zsebbe el kéne tenni mindent ami feleslegessé vált. De kidobni nem szabad. Csak egy új csomagot kell belőle összerakni. Egy kevésbé káoszosat és egy sokkal őszintébbet. Hogy amikor eljön az idő és újra átválogatjuk, minden rendben legyen a fejünkben, a bőröndünkben.
Egy új életbe egy könnyebb csomaggal kell megérkezni, ahol nem nézegetjük naponta a zsebbe elzárt fájdalmakat, hanem gyűjtögetjük az új élményeket a csomagunkba. Kell a hely az újnak, a szépnek, a jónak.” – A Vaslady szupertitkos naplója