Megtanultam…



Ha tanultam valamit az életből, az az, hogy néha a legsötétebb idők a legfényesebb helyekre juttathatnak bennünket.

Megtanultam, hogy a legmérgezőbb emberek képesek megtanítani nekünk a legfontosabb leckéket; hogy legfájdalmasabb küzdelmeink biztosíthatják számunkra a legszükségesebb növekedést; és hogy a barátság és szerelem legszívszorítóbb elvesztései helyet adhatnak a legcsodálatosabb embereknek.
Megtanultam, hogy ami pillanatnyilag átoknak tűnik, az valójában áldás is lehet, és hogy ami az út végének tűnik, az valójában csak annak felfedezése, hogy egy másik úton kell haladnunk.
Megtanultam, hogy bármilyen nehéznek is tűnnek a dolgok, mindig van remény.
És megtanultam, hogy bármennyire is tehetetlennek érezzük magunkat, vagy milyen borzalmasnak tűnnek a dolgok, nem adhatjuk fel.
Tovább kell mennünk.
Még akkor is, ha félelmetes, még akkor is, ha minden erőnk elfogyott, fel kell szednünk magunkat, és előre kell mennünk, mert bármivel is küzdünk pillanatnyilag, az el fog múlni, és túl leszünk rajta. idáig eljutottunk. Átvészelhetjük bármit is, ami ezután jön.”~
Daniell Koepke