Nincs mit mondanom.
Azoknak, akik nem akarnak hallani.
Azoknak, akik hallanak, de nem akarnak érteni.
Nincs mit mondanom.
Azoknak, akik nem szeretnek.
Azoknak, akik nem úgy szeretnek, ahogy jó nekem.
Nincs mit mondanom.
A felszínesnek, a rosszindulatúnak, a kötözködőnek, a korlátoltnak, a begyöpösödöttnek. Az ártani akarónak, a hazugnak, az álszentnek, a gyűlölködőnek.
Olyan emberekkel akarok beszélni,
akik hallanak, értenek, megértenek, támogatnak, szeretnek – de legalábbis minden esetben egyenrangúként tisztelnek.
Olyan emberekkel akarok beszélni,
akik elfogadók, befogadók, nyitottak a világra és őszinték – legalább önmagukhoz.
Olyan emberekkel akarok beszélni,
akik megmaradtak embernek, bármit hozott is az élet.
A többiek?
Velük nekem semmi dolgom nincsen. – Horváth Szilvia