“Vannak lelkek, akik idegenként érkeznek az életünkbe, mégis különös módon ismerősnek tűnnek. Abban a pillanatban, amikor találkozik a tekintetetek, megszületik egy csendes felismerés, amelyet nem lehet megmagyarázni. Mintha nem most ismernéd meg őket, hanem emlékeznél rájuk. Egy kapcsolat, amely régebbinek érződik ennél az életnél, régebbinek magánál az emlékezetnél is. Jelenlétük az otthonosság érzését hordozza, azt a mély bizonyosságot, hogy a lelked már jóval azelőtt ismerte őket, mielőtt az elméd felfoghatta volna. Nincs szükség szavakra, nincs szükség közös múltra. Valami mélyen benned egyszerűen tudja.
Talán egyes találkozások egyáltalán nem véletlenek, hanem olyan lelkek újraegyesülései, amelyek számtalan életen át vándoroltak, mielőtt ismét egymásra találtak. Talán ezért érintenek meg bennünket bizonyos emberek úgy, ahogyan mások soha nem tudnak. Felébresztenek elfeledett érzéseket, ismerős álmokat és önmagunk olyan darabjait, amelyekről azt hittük, örökre elvesztek. A világ ezt véletlennek nevezheti, de a szív gyakran más történetet mesél. Azt suttogja, hogy vannak kötelékek, amelyek időtlenek, túlmutatnak a távolságon, a körülményeken és egyetlen élet határain is.”
~ Chamod Senevirathne
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)