A három pillangóról

Mohó étvágyuk eltűnt, mozgékonyságuk nagyon lecsökkent, végül azt érezték, hogy a gubó elzárja őket a jól ismert külvilágtól, a mindennapi biztonságuktól. Jövőjük misztikus sötétségében mindenféle gondolatuk támadt…

Pesszimista azt mondta magában: itt ér véget az életem, és mély átérzéssel elbúcsúzott a szép pillanatoktól.
Realista azzal biztatta magát, hogy minden átmeneti, előbb vagy utóbb minden rendben lesz.
Idealista azt érezte, ami valóban történt is, itt a lehetőség, hogy beteljesítse a legszebb álmát: repülni. És kihasználta a sötétséget, hogy tökéletesítse az álmát.
Amikor a három gubó kinyílt, három ugyanolyan és mégis más-más igazságot hagytak hátra:
Pesszimista gyönyörű pillangó volt, de… élettelen. Megölte a félelem.
Realista csodaszép pillangó volt, de… ennek ellenére, úgy csúszott-mászott, mint amikor selyemhernyó volt. Elégedetten adott hálát az Égnek, hogy ugyanúgy folytathatta.
Idealista, amikor meglátta a nap fényét, kereste a szárnyait… amint meglátta, a szíve megtelt örömmel, belevágott a repülésbe és hálát adott Istennek; boldogságát hírül vitte az egész erdőnek!