“A boldogság egyetlen pillanat, egy érintés, egy szó, egy mosoly, egy szempillantás. A boldogságot nem megtalálni kell, hanem felismerni, hogy képesek vagyunk boldogok lenni, bármilyen nehézségek közt is vezet az utunk.” –  Robert Lawson

“Élni annyi mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni – és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.” – Tatiosz

Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja. Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal.
Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg.
Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást.
Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem bíztatnak és támogatnak.
Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más.
Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink.
Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat. Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga.
Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, s nem lesz hatással a jövőre.
Az ember megérti, hogy mindegy ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt. Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.
Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát.
Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után…

“Amint szeretetet kezdesz érezni, a nem kívánatos fokozatosan kikopik az életedből, mert teljesen más rezgéstartományba esik a kettő. A szeretetteljes elfogadás a személyes szabadság felé vezető első és legfontosabb lépés.” – Abraham-Hicks

Minden energia

A kvantumfizikában a rezgés azt jelenti, hogy minden energia. Lények vagyunk, akik bizonyos frekvenciákon rezegnek. Minden rezgés egy érzésnek felel meg, és a “rezgések” világában csak kétféle rezgés létezik, pozitív és negatív. Bármilyen érzés hatására rezgést bocsátasz ki, ami lehet pozitív vagy negatív.

1. Gondolatok
Minden gondolat egy frekvenciát bocsát ki az Univerzum felé, és ez a frekvencia visszatér az eredetéhez, tehát ebben az esetben, ha negatív gondolatokat sugárzol (csüggedést, szomorúságot, haragot, félelmet), mindez visszatér hozzád. Ezért olyan fontos, hogy törődj a gondolataid minőségével és tanulj meg több pozitív gondolatot táplálni.

2. Társaság
A körülötted lévő emberek közvetlenül befolyásolják a rezgési frekvenciádat. Ha vidám, pozitív, elszánt emberekkel veszed körül magad, te is ebbe a rezgésbe kerülsz, de ha panaszkodókkal, pesszimistákkal veszed körül magad, vigyázz! Lehet, hogy csökkentik a frekvenciádat és ennek következtében megakadályozzák, hogy a Vonzás Törvénye a kedvedre működjön.

3. Zene
A zene nagyon erős. Ha csak olyan zenét hallgatsz, ami a halálról, árulásról, szomorúságról, elhagyatottságról szól, akkor az zavarni fogja azt, amire rezegsz. Figyelj a hallgatott zene szövegére, mert lehet, hogy csökkenti a rezgési frekvenciádat! És ne feledd: pontosan azt vonzod be az életedbe, amiben rezegsz.

4. A dolgok, amiket látsz
Amikor olyan műsorokat nézel, amelyek szerencsétlenséggel, halállal, árulással stb. foglalkoznak, az agyad ezt valóságként fogadja el, és ezzel a rezgési frekvenciádat befolyásolja. Nézz olyan dolgokat, amelyek jót tesznek neked, és segítenek magasabb frekvencián rezegni!

5. A környezet
Akár otthon, akár a munkahelyeden, ha sok időt töltesz rendezetlen és piszkos környezetben, az szintén hatással lesz a rezgésfrekvenciádra. Javítsd meg, ami körülötted van, rendezd és tisztítsd meg a környezeted! Mutasd meg az Univerzumnak, hogy alkalmas vagy arra, hogy sokkal többet kapj! Vigyázz arra, amid már van!

6. Szavak
Ha panaszkodni szoktál, vagy rosszat mondasz dolgokról és emberekről, az hatással van a rezgési frekvenciádra. Ahhoz, hogy a frekvenciádat magasan tartsd, elengedhetetlen, hogy megszüntesd a panaszkodást és mások rosszallását. Jobb kerülni a drámát és az áldozattá válást. Vállalj felelősséget az életedért!

7. Hála
A hála pozitívan befolyásolja a rezgési frekvenciádat. Ezt a szokást már most be kell építened az életedbe. Kezdj el hálás lenni mindenért, a jó dolgokért és azokért, amelyeket nem tartasz jónak, légy hálás minden élményért, amiben részed volt! A hála megnyitja az ajtót, hogy a jó dolgok pozitívan áramoljanak az életedbe. – Egész -ség

Miért találkozunk mindig ugyanazokkal a lelkekkel?

A karmikus tanítások szerint mindig ugyanazok a lelkek találkoznak, csak különböző emberek formájában. A lélek a fizikai megtestesülés ciklusain megy keresztül, mert valamilyen adóssággal vagy kötelezettséggel tartozik, ezért nem teljesen szabad.

A másokkal való kölcsönhatás révén lehetőséget kapunk arra, hogy megszabaduljunk a “rossz” karma bilincseitől. A karma nem más, mint a szeretet és a Forrással való kapcsolat hiányából fakadó tettek eredménye, a karmikus tanítások szerint.
Alapvetően egy olyan energiaforrásból származunk, amelyet Szeretetnek hívunk. Az életeink során látjuk ezt a gyönyörű energiát, és sok néven illetjük. Tény, hogy a romantikus szerelem, amit egymás iránt érzünk csak egy pillantást jelent erre a forrásra.
Ez a Szeretet forrás a valódi otthonunk, ahonnan a lelkünk származik, és azért jöttünk ide ebbe a világba, hogy kifejezzük ezt a Szeretetet a másokkal való kölcsönhatás révén.
De ahogy az életünkön haladunk keresztül elfelejtjük, hogy honnan jöttünk, már nem hangolódunk rá a Szeretet forrására, és szándékosan megsértjük egymást.
A szeretet hiánya miatt tudatosan vagy öntudatlanul bántunk másokat, vagy bántanak bennünket. Így térünk el a Szeretet forrásunktól és hozzuk létre ezeket az “adósságokat” vagy akadályokat, amelyekre szükségünk van bizonyos kölcsönhatások átgondolására.
A karmikus tanítások szerint a karmikus feljegyzések az Akashában (az univerzum emlékében) vannak tárolva, és nem állnak rendelkezésre a tudatos elménkben. De megtanulhatjuk a leckéket azon érzések és érzelmek révén, amelyeket mások idéznek elő bennünk.
Ha valaki teljesíti a célját, akkor eltávolodik az életünkből. Vannak, akik miatt kellemetlenül érezzük magunkat, amikor közel állunk hozzájuk, ezért egy kis megkönnyebbülés, hogy eltávolodunk tőlük.
Azok az emberek, akikkel életünk során találkozunk a tanítóink, akiknek szerepe az, hogy segítsenek nekünk abban, hogy megszabadulhassunk azoktól a mérgező dolgoktól, melyeket magunkban tartogatunk.
Egy emberrel való első kapcsolat vizuális szinten zajlik, de általában a vonzódás egy másik tudatalatti szintről származik, ahol a tudatalatti karmikus feljegyzések olvashatók.
A karmikus feljegyzéseink és a másik személy karmikus feljegyzése “felismeri” az alapvető dolgot a karmánk tisztázása érdekében, így kapcsolódás vagy belépés jön létre egymás életébe.
A kapcsolatok talán a karmikus adósságunk legjobb tükörképei. Nézzük a Szeretet forrását, de a bennünk lévő mérgek mozaikain keresztül.
Olyan emberekkel kerülünk kapcsolatba, akik tükrözik az összes elfojtott “szennyeződésünket”, amely megakadályozza, hogy tiszta szeretetet sugározzunk.
Egy kapcsolatban nem növekszünk azáltal, ha a legjobb tulajdonságainkat fejezzük ki, amelyek valójában nem mi vagyunk, hanem a konfliktusok által.
A konfliktusok pillanatai aranyat érnek, mert fontos dolgok történnek. Amikor megvan a féltékenységünk első pillanata, meg kell kérdeznünk magunkat: “Miért van ez az érzésem? Mi ez bennem?”
Ezek a töredékek a személyiségünk gyengeségei. Lehet, hogy gyerekkorunkban kiközösítettek bennünket, és ez az elutasítás életünk döntő időszakában mágnesként vonzotta ezeket az érzelmeket.
Így idővel személyiségünk polarizálja és darabjaira bontja ezeket a bizonyos érzelmi élményeket, például a félelmet, fájdalmat, gyűlöletet, féltékenységet és így tovább, míg egy részünk továbbra is stabilan működik.
A stabilitás elképzelését kényszerítjük rá a másokkal való kapcsolatainkra. De ha a partner viselkedése elmarad ettől a gondolattól, és ha nem tudjuk megérteni néhány tettét, akkor átváltunk a félelem töredékekre, ahonnan a tudatunk meríti hiedelmeit.
Minél inkább megszabadulunk ezektől a töredékektől, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy tiszta szeretetet sugározzunk alaptermészetünk szerint.
A karma lényege nem az, hogy szenvedned kelljen, hanem, hogy képes legyél egyesülni a feltétel nélküli szeretettel és a lelki integritásoddal.
Ennek a szerepe az, hogy visszahozzon a tiszta szeretet természetes frekvenciájába, amit fiatal korodban sugároztál, mielőtt minden darabokra tört volna.
Ezért találkozunk ugyanazon lelkekkel minden inkarnáció során, hogy segítsenek megtanulni a leckét, melyek visszavezetnek az elsődleges célunkhoz, hogy terjesszük a szeretetet.
Mindannyian darabjai vagyunk ennek a nagy kirakósnak. Mindkettő vagyok, a csepp (én) és az óceán (minden ember), mert minden apró cseppben ott az óceán. És mindaddig, amíg a kapcsolatok nem kristályosodnak ki ezen a szinten, az emberek folytatják az inkarnáció ciklusait a különböző életekben és különböző szerepekben. – Szabó Judit

“Ami visszafog minket az életben, nem más mint a félelem láthatatlan építménye. Ez tart meg bennünket a kényelmi zónánkban, amely igazából a legkevésbé biztonságos hely, amelyben élhetünk. Valójában az jelenti a legnagyobb kockázatot, ha nem kockáztatunk.
Ám mindenkor, amikor olyat teszünk, amitől félünk, visszaszerezzük az erőt, amelyet a félelem ellopott előlünk. Ugyanis a félelmeink túlsó oldalán vannak az erősségeink.
Minden lépéssel, amelyet a növekedés és a fejlődés kényelmetlen világában teszünk, egyre szabadabbá válunk. Minél több félelmünkre taposunk rá, annál több erőt szerzünk vissza.
Ezen a módon egyszerre leszünk félelem nélkülivé és erőssé, és végül képesek leszünk arra, hogy azt az életet élhessük, amelyről mindig is álmodtunk.”  – Robin Sharma