„Nem kérek bocsánatot azért, aki vagyok. Többé már nem.
Nem kell elnézést kérnem, sem pedig engedélyt.
Nem szabadkozom azon dolgok miatt, amelyek mosolyt csalnak az arcomra egy borzasztó és szomorú nap végén.
Nem kérek elnézést senkitől azért, hogy kikkel töltöm az időmet, hogy kik azok, akik mellett jól, és teljesnek érzem magam.
Nem szégyellem, hogy inkább vagyok a virágok és fák között, mit egy irodában, ahol kiölik a lelkem.
Nem kérek elnézést azért, mert rendetlen a lakásom, és inkább játszom a gyerekeimmel és a férjemmel a nap végén. Az ő nevetésük sokkal fontosabb számomra, mint a koszos bögre.
Nem érdekel, hogy megnéznek-e amiatt, mert hangosan felnevetek a buszon, vagy metrón. Nem szégyellem, hogy borzasztóan buta dolgokon is képes vagyok nevetni.
Nem szégyellem, hogy kedves vagyok a kívülállókkal, a fekete bárányokkal, a hajléktalanokkal, azokkal, akik kedvetlenek, vagy éppen durvák.
Nem szégyellem, hogy ha van erőm, adok belőle másnak is, még akkor is, ha ettől éppen Teréz anyának tűnök.
Soha nem fogom bánni, hogy segítek akkor, amikor más elfordul.
Nem bánom, hogy látszanak az arcomon az érzések, még akkor is, amikor jobb lenne keménynek mutatnom magam. Jogom van érezni, és jogom van kimutatni azt.
Nem kérek elnézést a hitemért, a meggyőződésemért, a gondolataimért, a véleményemért. Még akkor sem, ha senki nem ért velem egyet a szobában.
Nem szégyellem, hogy hiszek magamban.
Nem szégyellem, hogy szeretem magam, hogy fontos vagyok magamnak.
Nem kérek elnézést azért, hogy vannak igényeim, és ezeknek tudatában is vagyok. Ettől nem leszek se több, se kevesebb…
Nem bánom, hogy hallgatok a saját hangomra, a belső érzéseimre, ha azt érzem, hogy valami nem helyes.
Nem szégyellem, hogy merek szembe menni az átlaggal, azzal, ami a társadalom elvárása.
A saját belső hangom átvezet a nehézségeken.
Nem szégyellem, hogy intuitív vagyok, hogy a megérzéseim sokszor irányítanak, és azt sem szégyellem, hogy mindezek ellenére tévedek.
Nem kérek bocsánatot az álmaim miatt, még akkor sem, ha senki más nem hisz benne, csak én. Az álmaim az enyémek. És kapaszkodni fogok beléjük még akkor is, ha mások szerint semmi értelmük.
Nem kérek bocsánatot azért, aki vagyok.
Nem szégyellem a tévedéseimet, a hangomat, a véleményemet.
Ez vagyok én.” – Forrás: Gyémánt Erika

Ha folyton aggódsz, olyan dolgokat teremtesz, amiket sohasem akartál.

Programozd át magad a nap minden percében. Töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek!

1. Csak ma boldog leszek.
Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt:“a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.
2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.
3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.
4. Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.
5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.
6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.
7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.
8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.
9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.
10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek. – Dale Carnegie