Képes meghallani a testünk, amit mondani szeretnénk neki. Tudunk beszélgetni a sejtjeinkkel, hogy ne érje őket betegség, támadás? Nos, vannak, akik meggyőződéssel állítják, hogy igen.

Cleve Backster 36 éve kutatja a növényi, állati és emberi sejtek működését. Korábban a CIA-nek dolgozott, kikérdező volt. 1966-ban Backster úgy döntött, hogy ráerősít egy hazugságvizsgáló gépet egy sárkányfára (Dracaena). Amikor az egyik levélre helyezte a készülék egyik mérőműszerét, gondolkodni kezdett azon, hogy mit tehetne azért, hogy a növényből olyan ingert váltson ki, amelyet a készülék is érzékelni tudna.

Azzal tisztában volt, hogy az embereknél egy érzelemváltozás képes működésben hozni a poligráfot, de a növényekről nem tudott semmit. Ezért arra gondolt, hogy mi lenne, ha meggyújtaná az egyik levelét a növénynek, de elég volt csak a gondolat ahhoz, hogy a poligráf egyik karja megmozduljon, konkrét cselekedetre nem volt szükség.

Szóval Backster rájött arra, hogy a növények képesek reagálni a pozitív, vagy negatív gondolatokra, érzelmekre. Ezzzel kapcsolatban a Filantropikum.com is közölt egy kísérletet, erről itt olvashattok. Később pedig elméletét az emberi sejteken is ki szerette volna próbálni. Végül azt az eredményt kapta, amire számított. Egy erős érzelmi töltet hatással van a sejtek működésére, azok „közérzetére”.

Backster kísérletsorozata rámutat arra, ami a keleti kultúrák gondolkodásmódjában, filozófiájában évezredek óta jelen van, mégpedig az, hogy minden egyes, a természetben fellelhető elem kölcsönös kapcsolatban van egymással. Ez tartja fenn az életet, ez az energiamező mindennek az alapja. Ennek köszönhetően lehetünk képesek arra, hogy a betegségre összpontosítva átadjuk sejtjeinknek azt az üzenetet, amely révén meggyógyulhatunk. Nem kell mást tenni, csak higgadtan, de kitartóan „elbeszélgetni” a szervezetünkkel, erőt adva neki, hogy legyőzze a kórt, amiben szenvedünk.

Ahhoz, hogy kapcsolatba lépjünk a testünket alkotó milliónyi parány sejttel, a következő lépéseket kell betartani.

-mélyüljünk el, csendesedjünk el, és képzeljük azt, hogy sejtjeinkkel a legnagyobb harmóniában létezünk, együtt érzünk velük.
-irányítsuk a tudatunkat, a gondolatainkat arra, hogy képesek vagyunk meggyógyítani magunkat, és képesek vagyunk ebben a sejtjeidnek is segíteni.
-beszéljünk szabadon a testünkkel, legyünk őszinték, mondjuk el, hogy konkrétan mit szeretnénk.

Forrás: link

Amikor magas rezgésszinten működsz, magabiztosabbnak érzed magad, pozitívabb, optimistább, érzelmesebb, kreatívabb és erősebb vagy, a világot pedig a szeretet és engedelmesség tükrében látod. Ezért fontos, hogy minél magasabb szinten „rezegj” és lelkileg feltöltődj energiával.

Olvasd tovább: link

A médiumok olyan személyek, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kapcsolatba kerüljenek halott személyek lelkével, angyalokkal vagy más test nélküli entitásokkal.

Sok hétköznapi ember természeténél fogva képes erre, az érzékelés nem csak fizikai látás vagy hallás lehet. Ha egy szellem kommunikálni akar, tudni fogja, kik azok, akik érzékelik őt. Ezt különböző módokon teszik, van, akinek állítólag a testébe költözik a megidézett lélek, mások valamilyen eszköz segítségével kommunikálnak – mint a toll és papír, amikor a szellem a médium kezével ír – de van, aki egyszerűen csak figyel, és elmondja, amit lát/hall – ezek között mindig szerepel olyan bizonyíték, adat, amit a médium nem tudhat, csak a szellem és az idézője. Bizonyos esetekben a médiumok (valószínűleg a szellemek segítségével) paranormális jelenségeket is képesek produkálni, mint a szellemek anyagi formában való megjelenítése, a tárgyak mozgatása, vagy a lebegés.

Olvasd tovább: link

Elfogadás és egyensúly.
Csak azzal tudok valamit kezdeni, ami az enyém. Az által válik enyémmé, ha elfogadom. Ha nem ítélkezem fölötte (nem minősítem rossznak), el tudom fogadni a negatívumot, legyen az esemény, személy, gondolat vagy érzés. Úgy tudom kiküszöbölni azt, hogy rossznak minősítsem, ha megértem, miért teremtettem én azt az életembe. Ez feltételezi a felelősség felvállalását a saját sorsom fölött, vagyis a lelki felnőttséget. Mindent, ami velem történik, én hívtam az életembe, hogy teljesebbé váljak általa. Tehát minden, ami velem történik és a környezetemben van, az én részem.

Ha képes vagyok elfogadni minden részemet (a negatívat, félelmetest, ártót, undorítót stb.) átminősül az energetikája. Egységben vagyok vele, tehát ismerem, ezért tudom, mit jelent nekem, és hogyan bánjak vele. Az elfogadás terében nincs rossz, eloszlik a félelem, nem fáj semmi. Megérthetem, hogy az, ami történt, egy másik (magasabb) szempontból miért van jelen. Ekkor átváltozik rosszból fontossá, szükségszerűvé – így megmutatva, hogy önmagában hordozta a „rosszat” és a „jót”. Sok esetben katartikus élmény ez a folyamat.

Azt a negatív mintát, amit már elfogadtam, tehát a saját részemként tekintek rá, azt egyensúlyba hozhatom a pozitív párjával. Megteremtek magamban egy energetikai egyensúlyt, és ettől kezdve már nem a negatív fog uralkodni fölöttem, akkor jelentkezve, amikor nem szeretném, hanem tudatosan választhatok, és egyértelmű, hogy melyik oldalt fogom választani.

Olvasd tovább: link

Öt módszer, hogy megtisztítsuk a személyes terünket és megelőzzük az energialopást/energiavesztést.

Állj szilárdan: A spirituális énünk szemszögéből vizsgálva magunkat és a környezetünket azonnal megérezzük, ha valami mozgás támad az energetikai terünkben. Ha szilárdan állunk, akkor könnyedén ellenőrizni tudjuk más emberek szándékait, és ártó energiáit.

Igyekezzünk nem ellenállni: aminek ellenállunk, az egyre inkább ragaszkodik hozzánk. Ha kényelmetlenül érezzük magunkat egyes személyek körében, védekező mechanizmusként ne váltsunk ellenálló módba, mivel az blokkolja az idegen energiát a saját terünkben. Ezzel szemben próbáljunk nem ellenállni, képzeljük el, hogy a test tiszta és átlátszó, akár az üveg vagy a víz. Így, ha valaki negatív megjegyzésekkel illet, az anélkül halad át rajtad, hogy hatással lenne rád.

Birtokoljuk a saját auraterünket: ha nem vagyunk birtokában a saját auraterünknek, akkor azt idegen energiák befolyásolhatják. A tér nagyságát úgy lehet megállapítani, hogy kinyújtjuk a karunkat és egy kört írunk le magunk körül. A körön belül rész az auratér.

Végezzünk energetikai purifikációt: az aranyszínnek magas a vibrációja, és nagyban segít az idegen energia eltávolításában. Képzeljünk el a fejünk felett kb. 1 méter magasságban egy aranyzuhanyzót, ami elindítva aranyenergiát áramoltat az auránkon át a személyes terünkbe.

Nyerjük vissza a saját energiánkat: amikor a saját energiánk a saját terünkben van, akkor nem sok esélye van más energiának bejutni. Ám amikor más emberekre, projektekre fókuszálunk, szétszórjunk magunk körül az energiát. Képzeljünk el egy aranynapot a fejünk felett 1 méteres magasságban, ami az energiáját felénk sugározza, és azt mágnesként szívjuk magunkba.

Forrás: link

Amit elhiszünk magunkról, vagy gondolunk másokról, az sokszor valóra is válik. Ez nem varázslat, valójában nem is jóslat, egyszerűen így működik az elme.

Akár a vonzás törvényének is hívhatnánk, hiszen ugyanabból az alapvetésből táplálkozik: az elme hatalma sokkal nagyobb, mint hinnénk. A gondolatok ereje teremtő hatású, és ha valamit igaznak vélünk, az valószínűleg úgy is lesz.

Az önbeteljesítő jóslat a következőképpen néz ki: akár igaz, akár nem, amit egy helyzettel kapcsolatban igaznak vélünk, az így, vagy úgy megvalósul. Ezért sokszor fordul elő az is, hogy egy-egy jóslat csak azért válik valóra, mert az illető, akinek jósolták, annyira hisz benne.
Ebből a jelenségből ered számos módszer, amivel sikeresebbek lehetünk, relaxálhatunk, vagy épp felébreszthetjük a bennünk szunnyadó géniuszt. Az NLP, a pozitív megerősítések, a vágyaink, céljaink képi megjelenítése vagy bizonyos célzott meditációk mind ugyanígy működnek.

Az önbeteljesítő jóslatoknak két típusa létezik.

Az úgynevezett pygmalion-hatás arról szól, hogy úgy kezeljük a másikat, amilyen a véleményünk, a gondolataink, az elvárásunk vele szemben, és ő erre reagálva válik olyanná, amilyennek mi hisszük őt. Ahogy Eliza Doolittle-ből is sikerült úrilányt faragni pusztán azáltal, hogy megelőlegezték neki a szerepet, úgy bárkivel „csodát” tehetünk, de akár tönkre is tehetjük.

A pedagógiában fontos szerepet kapott ez az elv, és a gyereknevelésben is egyre több irányzat épül az elvárások alapelvére. Megfigyelések és kísérletek sokasága igazolja, hogy azok a hétköznapi diákok, akiket tanáraik az átlagnál okosabbnak nyilvánítanak, vagy a szülők csodagyereknek tartanak, csakugyan szorgalmasabbá válnak, okosabbnak bizonyulnak ez után. Ezzel szemben azok a gyerekek, akiket lehülyéznek, ostobának tekintenek, vagy állandóan aggódnak miatta, mintha nem lenne képes önállóan boldogulni, ők ennek megfelelően is fognak viselkedni. Az előzetes feltevés utóbb valósággá válik, és így a szavaknak rendkívül nagy jelentőségük van. Az a nő, akinek eleget mondják, hogy gyönyörű, szinte kivirul és megszépül, míg azok, akiket csúnyának tartanak, és ezt szemükbe is mondják, elhanyagolják magukat, és valóban csúnyává válnak egy idő után.

A második típusú önbeteljesítő jóslat akkor valósul meg, amikor az emberek maguktól megváltoztatják a viselkedésüket, hogy egyetértsenek egy önmaguk által felállított igazsággal. Ez akár csoportokra is vonatkozhat, hiszen amikor a befektetők úgy hiszik, hogy a részvények ára lefelé fog menni, mindenki elkezd eladni. Ettől persze a részvények ára valóban lemegy, így remekül manipulálható a médián keresztül egy-egy részvény árfolyama.

Az ember nem egyszerűen egy adott helyzetre reagál, hanem arra, ahogyan érzékeli és értékeli ezt a szituációt, és amilyen jelentőséget tulajdonít neki. Aki azzal vág neki egy feladatnak, hogy „na, ez nekem biztosan nem fog sikerülni”, akkor nem is ad bele apait-anyait, nem hajt annyira, mert már elkönyvelte magában a kudarcot. Ha viszont azt mondja: „Sikerül, mert akarom!” – mindent elkövet, hogy bebizonyítsa: igenis igaza volt. Tehát egy-egy helyzettel kapcsolatos reakcióinkat sokkal inkább a gondolataink határozzák meg, mint a helyzet maga.

Amit mondunk, ahogy viselkedünk, az befolyásolja azt, ami történni fog velünk. Ha egy adott helyzetbe meghatározott elvárásokkal lépünk be, valószínűleg olyan viselkedést fogunk produkálni, hogy elvárásaink valóra váltsák önmagukat.

Forrás:link