Egy nap majd úgy ébredsz, hogy béke van a szívedben és mosoly az arcodon. Melegebben süt a nap, illatosabb a kávé, hívogat a nyugalom. Ebben a gyöngéden átölelő csendben, visszanézel életed szakaszaira és rádöbbensz, hogy semmi nem történt véletlenül.
A fájdalmak megerősítettek, a szenvedésektől kitartóbb lettél, a csalódásoktól bölcsebbé váltál. Megtanultál felállni, nehézségekből erőt meríteni, a fájdalmak ellenére jobb emberré válni. Újraéled gyermeki éned.
Már nem ragadsz bele a szenvedés kínjaiba. Lerakod a terheket, a tárgyak értéküket vesztik, fontossá válik az érzelem, a jóság, a derű és az emberi. Szemek tükrében meglátod a lelket, és minden lényben önmagadra ismersz.
Emelt fejjel, hittel, jó érzésekkel, hálával, a reménység biztos várakozásával élsz, indulsz és lépsz rá, olyan utakra, melyek jó irányba visznek. Hálás szívvel megtalálod azt az állapotot, ahol nincs hiányérzet, csak elfogadás. Békésen ráteszed kezed a mellkasodra, és érzed, hogy a Jóisten is ott van, szíved minden egyes lüktetésében.  – Deverdics Éva

“Haladni akarsz az életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz, hogy szabad lehess, meg kell tanulnod elengedni.
Elengedni a sérüléseket.
Elengedni a félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat.
Az az energia, amivel a múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől. Mi az, amit ma elengednél?” – Mary Manin Morrissey

Tiszta, igaz hittel!

Az ezoterikusok azt mondják, hogy nem hatnak az ezoterikus varázslatok rájuk, hiába szajkózzák a mantrákat, meg a hálaimákat – ugyanott toporognak, ahol eleddig tartottak…kifejezetten csalódtak az ezotériában.
Nemcsak mondani kell, hanem átélni, nemcsak kántálni, de ráérezni, nemcsak felküldeni, hanem beélni magad – hálás szívvel, őszinte igaz tiszta hittel. Amit kirezegsz magadból, az százszorosan tér vissza hozzád…

Ha ezoterikus vagy, a spirituális tanításokat beintegrálod, a szerint éled az életedet, alakítod a sorsodat. Ha tudod, hogy Isten gyermeke vagy, látod a saját fényedet – megtalálod az igaz utad.
Ha hitetlen vagy, vagy ha nehezen hiszed, ha kicsit sem vagy alázatos valóban nem történik semmise…
Nem csak gondolod, habnem belülről tudod, a szívedben érzed, hogy az Örökkévaló létezik, s az Univerzum teremtő angyalai melletted állnak, megszentelik az életed.
Szeress, nevess, láss, élj – és soha ne veszítsd el a reményt. Egyedi vagy és különleges – nélküled a világ kevesebb, általad teljesebb. Tisztelt, becsüld és szeresd magad! Hitet és kitartást kívánok céljaid eléréséhez. Emlékezz: Lelked mindig szabad! Szeretettel, léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó – life coach
léleklátó médium, spiritiszta-orákulum
tarot mester-jós
energiagyógyász-angyalterapeuta

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
http://asajah.hu

Túlságosan sok lélek pazarol időt és energiát arra, hogy a világban meglévő bajokért másokat hibáztasson: ehelyett fel kellene ismerniük, hogy már azzal is sokat tehetnének a hibák megszüntetéséért, ha először önmagukon belül tennének rendet.
Kezdd azzal, hogy először a saját házad táját rakod rendbe!
Amikor egy követ beledobnak a tócsa közepébe, a hullámok a vízbe pottyanás helyéről terjednek kifelé: viszont a kőtől indulnak el, a tócsa közepétől.
Kezdd önmagaddal, és akkor képes leszel békét, szeretetet, harmóniát és megértést sugározni magadból a körülötted lévő lelkek felé.
Most mindjárt kezdj el cselekedni!
Jobb világot szeretnél látni magad körül? Tégy hát érte valamit, és ne csak másokra mutogass, hanem tekints befelé, önmagadba, vizsgáld át a szíved, igazítsd ki a hibáidat, és találd meg a választ magadban!
Ha ez megtörtént, már kellő tapasztalattal léphetsz tovább, és valódi segítséget jelenthetsz minden léleknek, akivel kapcsolatban vagy.
A változás az egyénnel kezdődik, majd továbbterjed a közösségre, a városra, a nemzetre, és végül a világra.  – Eileen Caddy

“Amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted,
amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,
amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad,
amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad,
amikor már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet, amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz, amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem,
amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben,
amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani,
amikor nem félsz néha kicsit elrontani,
amikor már tudod, melyik a te frizurád,
amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,
amikor átérezni kezded a vörösbor zamatát,
amikor a tükörképed visszakacsint rád,
amikor nyugodtan kiállsz magadért,
amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért,
amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat,
amikor már nem dühít, ha valaki megvárat,
amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen,
amikor nem a felt, hanem a fentet látod a hegyen,
amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást,
amikor megpróbálod az otthoni gyantázást,
amikor megérted a barátság lényegét,
amikor nem gondolatod már a megszokás kényelmét,
amikor azt tudod mondani, sajnálom,
amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,
amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban,
amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van,
amikor inkább utazol, mint cipőt veszel,
amikor vackok helyett egészségeset eszel,
amikor mersz és tudsz is lemondani,
amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani,
amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz,
amikor átérezed azt is, hogy bal lábbal kelsz,
amikor túl vagy pár elrontott fogadáson,
amikor már nem kattogsz szakításon,
amikor elengeded a ragaszkodást,
amikor nem gond tervezni valami mást,
amikor nem hajt már a forradalmár véred,
amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred,
amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod,
amikor kicsit azért zavar, hogy lepattant a lakkod,
amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az egyedül töltött estétől,
amikor eltévedni többé nem fáj,
amikor elvarázsol a véletlen táj,
amikor azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni,
amikor nem szégyellsz valamit nem tudni,
amikor nem akarsz többé okoskodni,
amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet,
amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved,
amikor felvállalod minden mániádat,
amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat,
amikor lassan megérted az egész létezést,
amikor már élével felfelé tárolod a kést,
amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg többé a szeretet, amikor hátrahagyod a szülői házat,
amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni,
amikor tudod, hogy most bizony fel kell nőni,
amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod,
amikor időnként bekapja a magnó a szalagot,
amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott,
amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot,
amikor többé nem sietsz már sehova,
amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda,
amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned, akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.” – Kőváry Anett

“Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem, és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek, és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol minden történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon, és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.”  – Charlie Chaplin