„Túl kell magad tenned mindenen ami bánt, az igazságtalanságon, a hazugságokon, mert csak a lelked mérgezed. Ne változz meg, maradj igaz amilyen voltál. Akiknek fontos vagy, azoknak mindig az is maradsz.” – Elvis Matthew Urban

Ha egy nő úgy viselkedik egy kapcsolatban, mint egy pajkos gyerek, akkor egy férfi a párja.
Ha anyaként kell viselkednie, akkor egy fiúval van kapcsolatban.
Hogy is van ez? 
Amikor egy nő végre biztonságban érzi magát, érzi, hogy védik, fontosnak tartják, szeretik, akkor leengedi a védőpajzsát.  Képes lesz bolondozni, szeretettelien, gondoskodóan, kedvesen. Ez nem az éretlenség jele, hanem annak a jele, hogy végre átlendülhet a túlélő üzemmódon.  
Végre pihenhet.
Végre lehet NŐ, nem a védelmező, a szervező, a megoldó vagy az érzelmi pajzs.
Ez a fajta lágyság csak akkor jöhet létre, ha mellette van egy férfi, aki mellett mer sebezhető lenni.  Egy férfi, aki következetes, érzelmileg érett, felelősségteljes… nem csak önmagáért, hanem kettejükért is dolgozik. Egy férfi, aki figyel, jelen van, és megold dolgokat, hogy a nőnek ne kelljen mindent egyedül cipelnie.
De amikor egy nő állandóan tanít, javít, ismétel, elmagyarázza az alapvető tisztelet és az Élet szabályait… már nem barátnő, hanem anya lett.  És ez nem szerelem. Ez munka.
Tojáshéjakon lépdel, nap mint nap. 
Számontartja a dolgokat.
Emlékezteti a férfit, hogy kommunikáljon, legyen őszinte, nőjön végre fel.
Olyan érzelmi rendetlenséget takarít el, ami nem az övé .
Egy olyan férfiba tölti az energiáját, aki azt hiszi, a szerelem a nő felelőssége, de az ő kényelme.
És végül elfárad. Nem csak a kapcsolatban, hanem abban is, hogy egy felnőtt fiút cipel, aki egy férfi testében él, és aki azt hiszi, hogy az érzelmi elérhetetlenség férfias, a felelősségvállalás pedig „nyaggatás”.
Egy nő, aki úgy érezheti magát olyan szabadnak egy kapcsolatban, mint egy bébi, akit szeretnek, kényeztetnek, védenek, imádnak – egy olyan férfival van, aki tudja, mit jelent vezetni, teret tartani, és feltétel nélküli szeretetet adni a királynőjének.
De mi van azzal a nővel, akinek folyamatosan egy gondoskodó, béketeremtő, érzelmi bébiszitter szerepbe kell lépnie? Őt nem szeretik… őt inkább kihasználják.
És a legszomorúbb az egészben az, hogy a ő ilyenkor is gyakran tovább marad, mint kellene, mert elhiszi, hogy a szeretete majd férfit farag a fiúból. De a szeretetnek nem az a dolga, hogy bárkit felneveljen. A szeretetnek ott kell rád találnia, ahol felnőtt vagy, nem az éretlenségben virul igazán.
Szóval minden nőnek, aki „anyukát” játszik a kapcsolatában, igazából nem lenne szüksége még egy gyerekre. 
Olyan férfira lenne szüksége, aki elég biztonságossá teszi számára, hogy NŐ lehessen .
Mert a neked való szerelem nem azt kéri tőled, hogy felneveld… hanem felnő hozzád.  – Safdar Abbas

“Az optimizmusom az a belső erőm, ami akkor is előre húz, amikor minden más visszatartana.
Hiszem, hogy mindig van egy következő lépés, egy új nézőpont, egy megbújó lehetőség, ami felé elindulhatok. Bátor bizalommal nézek az életemre, mert tudom, hogy képes vagyok jól kijönni abból is, ami most nehéznek tűnik.
Minden napban ott rejlik valami jó, és én azt választom, hogy észrevegyem.” – Laskai Nelli

– Miért ülsz itt minden reggel, teljesen egyedül, 2 bögre forró csokival, Róka?
– Találkozóm van.
– Kivel?
– Mindig az aznapommal. És ő minden reggel eljön egy nagy bőrönddel. Van abban ezernyi gondolat, érzés és tett.
Én pedig, amíg ő megissza a forró csokiját, kiválogatom belőle azokat, amiket szívem szerint akarok gondolni, érezni és tenni aznap.
A többit pedig, amiket nem akarok, a bőröndjében hagyom és engedem, hogy elvigye.
Mert, tudod, rájöttem, hogy semmi más fölött nincs akkora hatalmam, mint afölött, hogyan gondolkodjak és érezzek. Ezekről egyedül én dönthetek. És én nem akarok kihagyni egyetlen napot sem, hogy válasszak közülük. –  Cynderellaland

Véletlenek pedig nincsenek.

Vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy a véletlen szándékosan a kárunkra keveri a kártyákat, jóllehet, ha a dolgok mélyére ásunk, rádöbbenhetünk, hogy a legtöbb esetben szó sincs véletlenről. Valaki keveri a kártyákat, az igaz, csak éppen nem a véletlen… Mert véletlenek nincsenek, sorsszerűség van!
Szeresd azokat, akik jók hozzád.
Felejtsd el azokat, akik nem.
Hidd, hogy minden valamilyen okból történik.
Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte.
Éld meg az Életed teljességét.
Gyakorold az öngondoskodást, hogy összhangba hozd testedet, elmédet és lelkedet.
Éld át a mindennapok boldogságát.
Hangold magad harmóniára az ősz dekoratív színeivel.
Kívánom, hogy: Boldog légy! Szeretettel-léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó-ezoterikus tanító
tarot-elemző lélekfejlesztő
angyalos energiagyógyász
gyásztanácsadó spiritiszta
önismereti és párkapcsolati coach

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

Gyakorta előfordul, hogy ellenállunk a változásnak, amikor bekopog az életünkbe. Ennek az oka, hogy a nagyarányú változástól legtöbbször félünk, hátha rosszat hoz. Holott fontos az eszünkbe vésni, hogy a változások azt jelentik, hogy valami jobb következik.
Az Univerzum nem tűri a vákuumot, ezért ha valami megszűnik, másnak kell állnia a helyére.
A változás közeledtével engedd el magad, ne veszítsd el a hitedet, és tudd, hogy a változás SZÍNTISZTÁN JÓ! Valami csodálatos van úton feléd! – Rhonda Byrne

„Mersz-e beszélni az érzelmeiről?
Ehhez először odáig kell eljutni, hogy meg merd élni az érzelmeidet. Utána pedig odáig, hogy fel merd vállalni azokat mások előtt. Ha nem vagy jól, akkor ne érezd, hogy meg kell játszanod azt, hogy “Minden rendben”, mert hogy te vagy a szerencsétlen, ha szenvedsz valamitől. Nem vagy az.
Merj segítséget kérni!
Nem kell mártírkodni, és másra terhelni a felelősséget azért, ahogy vagy, de csak a radikális őszinteség önmagaddal és másokkal az, ami gyógyuláshoz vezethet.
A radikális őszinteség nem kell, hogy bántó legyen. Együttérzéssel is el lehet mondani mindent.
De az érzelmek elhallgatása az már erőszak, mert mérgezővé teszi a kapcsolatot. És igen, sok ember menekül a saját érzései elől, elkerüli, így nem tudja tudatosan megfogalmazni és kommunikálni sem.
A bántó kommunikáció a legtöbbször hatalmi játszma, és nem őszinteség. Ha megtanulsz együttérzéssel, ítélkezés nélkül meghallgatni másokat, a párodat, akkor nem fog félni attól, hogy megossza veled azt, amit érez.”  –  Lauren Aimee