
„Sokszor olyan ostoba az ember. Legtöbbször csak annak tudja a valódi értékét, amit elveszít, vagy amit nem kap meg.


Kit érdekel, ha nem vagyok elég jó másoknak, elég, ha jó vagyok magamnak és azoknak, akik igazán szeretnek olyannak, amilyen vagyok.
Kit érdekel, ha vannak hibáim, esetleg van valaki akinek véletlenül nincsenek? Jól vagyok így.
Kit érdekel, ha mindenki egy irányba megy, szabadon úszhatom az áramlat ellen.
Kit érdekel a harag, rájöttem, hogy a düh az életem visszaszámlálását jelenti.
Akit érdekel a harag, rájöttem, hogy a dühösség felturbózza az életem visszaszámlálását.
Kit érdekelnek a kudarcok, nem vesztegethetem tovább az időt arra, hogy sírjak valami miatt, amin már nem tudok változtatni. Inkább előre nézek, és tanulok abból, ami nem a tervem szerint ment.
Kit érdekelnek a suttogás a hátam mögött, a haszontalan fecsegés, a de, a ha, a talán.
Le akarom rázni az összes port a dolgokról, amik elszegényítik a létezésemet.
Szeretnék továbbra is úgy élni, hogy csak azoknak a dolgoknak a súlyát cipelem a vállamon, amelyek gazdagítanak, izgatnak, jó érzéssel töltenek el.
Szeretnék előrelépni úgy, hogy jobban szeretem és jobban tisztelem magam. Mert az élet egy, mert nincs visszaút, mert már nem akarok órákat, napokat vesztegetni, mert igazán élni akarom az életet, mélyen be akarom lélegezni, a legvégéig. – Sabrina Ferri

A pszichológus figyelmesen ránézett, majd csendesen így szólt:
„Próbálja elképzelni egy pillanatra, hogy minden, amire olyan sokat panaszkodik, egyszerűen eltűnik az életéből. Csak úgy — és nincs többé.”
Rövid szünetet tartott, majd folytatta:
„Gondoljon bele:
— ‘Nem bírom tovább a gyerekeket!’
Rendben. Képzelje el, hogy reggel felébred — és nincs többé gyerek az életében.
— ‘Utálom a hajamat!’
Jó. Mostantól teljesen kopasz.
— ‘Az állásom kikészít!’
Rendben. Ettől a pillanattól kezdve munkanélküli.
— ‘Az uram az őrületbe kerget!’
Képzelje el, hogy ettől a perctől egyedül van. Valóban egyedül.
— ‘Ez a hőség kibírhatatlan!’
Akkor holnap csak hideg, eső és vizes hó várja.
— ‘Otthon mindig rendetlenség van!’
Rendben. Képzelje el, hogy mostantól az “otthona” az utca.“
Újra a szemébe nézett, és halkan kérdezte:
„Mit érez, amikor mindezt elképzeli?“
A nő hallgatott.
„Látja,“ folytatta gyengéden, „nem a körülmények különböztetnek meg minket. A nap mindenkire ugyanúgy felkel.
A különbséget a hozzáállás adja — ahogyan az életre reagálunk.“
Melegen elmosolyodott, szemrehányás nélkül:
„Becsülje meg, amije van, és legyen hálás — a kicsiért és a nagyért is. És ha valamit meg kell változtatni, változtassa meg. De mindig magánál kezdje. Mert ha Ön változik, a világ is körülötte változni kezd.“
Végül halkan hozzátette:
„Reggel ébredéskor — legyen hálás. Lefekvéskor — legyen hálás újra.
Mert ahol a panasz lakik, ott megjelenik a hiány.
És ahol hála van — ott bőség születik.“

Jelenleg valami történik, amit a legtöbb ember érez, de nem tud megnevezni.
Egy csendes újraindítás zajlik a kollektív tudatban.
Nem egy pillanat alatt.
Nem globális bejelentéssel.
Nem szenzációs hírekkel.
Az emberek szívében történik, mielőtt a külvilágban megjelenne.
Az átalakulás:
– a finom térben történik
– a késő éjszakai felismerésekben
– a csendes reggeleken, amikor úgy érzed, hogy elszakadtál a régi énedtől
Ha ok nélkül érzelmesnek érzed magad, elszakadva azoktól az emberektől, akikhez korábban közel álltál, logikátlan új utak felé húzva, vagy furcsa békességet érezve, miközben a világ kaotikusnak tűnik… akkor újrainduláson mész keresztül.
Te is része vagy annak a frekvenciának, amely újraírja azt, hogy mi lesz a bolygó jövője. – Zachary Fisher

Néha úgy tűnik, mintha a világ zajában elvesznének a kapcsolódásaink, de a lélek mélyén minden találkozás lenyomatot hagy. A csend nem feledés – inkább türelmes jelenlét. A lélek tudja, hogy ami igaz, az nem veszhet el, csak időt kér, hogy újra felszínre emelkedhessen.
Indulj tovább úgy, hogy közben tiszteled ezt a csendet. Ne siettesd a felismerést, ne kényszerítsd a sorsot. Amit a lélek egyszer megérintett, annak megvan a saját ideje visszatérni. A találkozások nem véletlenek: vannak, akiknek csak egy pillanatra kell belépniük az életedbe, és vannak, akik körbeírják az egész élettörténetedet – még akkor is, ha néha elhalkulnak benne.
Bízz abban, hogy ami hozzád tartozik, az újra megtalál! Amikor eljön a pillanat, a felismerés nem a szemeddel történik, hanem azzal a csendes, mély tudással, ami mindig is Benned élt!
A lélek nem siet, nem felejt és nem téved – csak vezet. Engedd, hogy a saját tempójában mutassa meg Neked, kihez és mihez tartozol igazán…
Uriel-Luzbel Lilith Samael

Amikor valaki támad téged, az azt jelenti, hogy fenyegetve érzi magát általad, fél az erődtől, félreérti…
(amit mondasz vagy teszel).
Amikor valaki pletykál rólad, az azt jelenti, hogy alsóbbrendűnek érzi magát veled szemben és meg akarja szüntetni hitelességedet.
Amikor valaki irigyel téged, az azt jelenti, hogy vágyik arra, amit elértél, ami a tiéd, ha neki nincs, neked se legyen.
Amikor valaki gyűlöl téged, az azt jelenti, hogy úgy érzi, elvettél tőle valami fontosat vagy olyasmit tettél, ami őt bántotta.
Minden negativitás, ami feléd áramlik egy másik embertől, annak belső törékenységéből, frusztrációiból vagy beteljesületlenségéből fakad.
Egy olyan ember, aki tisztában van belső erejével, nem agresszív, nem pletykál, nem irigykedik és nem gyűlöl.
Egy erős ember asszertív, világosan meghatározza, meghúzza a határait és az interakció határait másokkal, nem veszi magára mások diszfunkcionális zavarait, nem azonosul mások nézeteivel, elhatárolódik mások véleményétől, szavaitól és viselkedésétől.
Tisztában van önmaga értékességével, nem irigyel senkit, mert tudja, hogy csak tőle függ, mennyit és mit birtokol, és nem gyűlöl, mert tisztában van azzal, hogy teljes mértékben ő felelős az életéért – még akkor is, ha veszít valamit, vagy “megengedte” valakinek, hogy kárt okozzon, tegyen benne.
Válaszd meg bölcsen a harcaidat!
Dr. Ursula Sanders

Müller Péter

Igen, ez mindenhol megtörténik.
Családokkal. Barátságokkal. Kapcsolatokkal. Gyerekekkel. Szülőkkel. Partnerekkel.
Emberek, akik mindig ott voltak… hirtelen már nem illenek az energiádba.
És néha a szakítás olyan robbanásokkal jár, amelyeket nem is akartál.
De megtörténik. Mert a mező szűkül.
Ami korábban elviselhető volt, most terhet jelent.
Amit évekig lenyeltél, ma fojtogat.
Amit toleráltál, ma késként hatol át rajtad.
És a test reagál. A lélek reagál. Az igazság kiderül.
Miért?
Mert egy kollektív ciklusban vagyunk, ahol a tudatosság túl gyorsan emelkedik a régi viselkedésmódokhoz képest.
És amikor az energia emelkedik, minden, ami nem áll összhangban vele… megszakad.
Ez nem büntetés.
Ez nem kudarc.
Ez alkalmazkodás.
Néha ez az alkalmazkodás csendes.
Máskor pedig úgy jön, mint a mennydörgés, egy kiáltás, egy kicsúszó mondat, egy mondat által, amit végül kimondasz:
„Ezt többé nem fogadom el.”
Ez egy szükséges szakítás.
Fáj?
Fáj.
De felszabadít.
Kivisz a bűntudat forgatókönyvéből, az áldozat vagy a megmentő szerepéből.
Megtöri az érzelmi függőséget, ami fogva tartott.
Egy új rezgési mintára hív.
És igen, sokszor erősebben fogsz cselekedni, mint szeretnél.
Gyakran elveszíted az önkontrollod.
Olyan dolgokat mondasz, amiket évek óta magadban tartottál.
Megijeszted azokat az embereket, akik még soha nem láttak határt szabni.
De értsd meg ezt:
A szakítás nem a rombolásról szól.
Arról szól, hogy befejezz egy érzelmi ciklust, ami nem mehet tovább.
Mi történik utána?
Utána jön a reorganizáció.
Benned és a másikban.
A mező alkalmazkodik.
Az igazság lecsillapodik.
A kötelék, ha valódi, más formában tér vissza.
Ha nem az, csendesen feloldódik.
A közösségben is ez történik.
Országok szakítanak a régi narratívákkal.
Emberek elhagyják az örökölt érzelmi szerepeket.
Családok helyeznek vissza mindenkit a helyére.
Lelkek ébrednek fel olyan mintákból, amelyeknek már nincs helyük.
Ez egy tisztulási folyamat.
Ne azt kérd, hogy visszatérj a régihez.
Kérd, hogy az lehess, aki most vagy.
És ha ki kellett robbannod, kiabálnod, határt szabnod, kilépned egy helyzetből – tudd meg:
Csak válaszoltál a meződ hívására, mondván:
„Nem tudom tovább kicsinyíteni magam, hogy beilleszkedjek.”
A szükséges szakítások nem véglegesek.
Portálok.
És akiknek veled kell járniuk, megtalálják a visszautat – nem a régi helyre, hanem az új énedhez.
Magda Bicca Vieira

Mary Anne Byrne

Véletlenek nincsenek. Minden eleve úgy van, ahogy lennie kell. Soha senkivel nem találkozol ok nélkül. Vannak turisták, tanítók, tanítványok.
Lesz olyan, aki fogja a kezed, lesz, aki ellöki.
Lesz, ki mosolyog veled, lesz, aki rajtad.
Lesz olyan is, aki veled sír, és lesz, aki miattad.
De lesz olyan is, akiért te hullajtasz majd könnyeket.
De egyet soha ne felejts: mindenki adni fog neked. Olyan nem lehet, hogy elvesz tőled vagy belőled.
Az okokat kell megtalálnod, a következtetéseket levonnod és akkor rádöbbensz, hogy minden egyes emberi találkozással csak több leszel.
Ha valaki újra és újra tanító jellegű kapcsolatot választ, vonz be, az azt jelenti, hogy még nem tanult eleget – saját magáról!
Szeretettel-léleköleléssel:
Asajah
spirituális tanácsadó-ezoterikus tanító
tarot-elemző lélekfejlesztő
angyalos energiagyógyász
gyásztanácsadó spiritiszta
önismereti és párkapcsolati coach
Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu