„Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az Univerzális erő a szeretet.
Amikor a tudósok az Univerzum egyesítő elméletét megfogalmazták, megfeledkeztek a legerősebb láthatatlan erőről.
A szeretet a fény, amely bevilágítja azokat, akik adják, és azokat, akik kapják.
A szeretet gravitáció, mert az embereket egymáshoz vonzza.
A szeretet erő, mert megsokszorozza a jót, és esélyt ad az emberiségnek arra, hogy ne pusztuljon bele saját vak önzőségébe.
A szeretet kibontakozik és megnyilvánul.
A szeretetért élünk és halunk meg.
A szeretet Isten és Isten a szeretet.”
~ Albert Einstein

Ősi legenda

Az ősi legendák szerint egy nap mindenki találkozni fog a Teremtő egy küldöttjével. Bármilyen alakban jelentkezhet, lehet akár egy koldus, egy öregember, de egy macska is. A sorsunk pedig attól függ, hogyan viselkedünk abban a percben.

Egyszer volt egy férfi, akinek három nagy álma volt: egy jól fizetett munkahely, hogy egy szép nővel utazhasson a világban, és hogy híres legyen. Egy hideg téli napon a férfi épp egy igen fontos interjúra sietett egy népszerű céghez, amikor pontosan előtte összeesett egy öreg ember. A férfi úgy tett, mintha mi sem történt volna, arra gondolt, biztosan részeg volt az idős ember, és tovább rohant, hogy elérjen az interjúra. Viszont az állásinterjún nem volt szerencséje, nem vették fel.
Egy este az utcán sétált a férfi, amikor meglátott egy színi csoportot, akik épp a járókelőket szórakoztatták. Megállt, hogy ő is hadd mulasson egy keveset. Az előadás rövid volt, de szórakoztató, az emberek tapsoltak, ezután továbbálltak. A darab főszereplője egy öreg bohóc odament a férfihez, hogy megkérdezze, mennyire tetszett neki az előadás. A férfi viszont undort érzett, mikor a bohóc odament hozzá, elfordult, és faképnél hagyta.
Egy esős éjszaka, a férfi a barátja születésnapjáról rohant haza, alig várta, hogy beüljön a kádba, és vegyen egy forró fürdőt. Mikor a háza elé ért, látta, hogy egy nő ül a zuhogó esőben, és sír. Arra kérte, hogy, ha tud segítsen neki, egy baleset következtében problémákkal küzd. Csak hallgassa meg, azt kérte tőle, a férfi szeme előtt viszont a forró fürdő lebegett, és faképnél hagyta a hölgyet.
A férfi egész életében nagyon boldogtalan volt, majd eltávozott. Az égben találkozott az őrangyalával, és így szólt…
– Három álmom volt, de egyik sem sikerült.
– Felettébb sajnálom- mondta az őrangyal. – Mindent megtettem azért, hogy örömtelibb legyél, de szükséged lett volna a szívedre, a szemedre és a kezedre.
– Hogyan?
– Emlékszel arra a férfira, aki elesett az utcán? Az volt a cég igazgatója, akin, ha segítettél volna, lehetősége lett volna, hogy felvegyen téged. Csak a segítő kezedre lett volna szükséged. A bohóc valójában egy szép nő volt, vele beutazhattad volna a világot, és még gyerekekkel is megajándékozott volna. Csak a szemedre lett volna szükség, hogy meglásd a festék mögött a szerelmes hölgyet. Az a nő pedig, aki a házad előtt a padon ült, egy népszerű író volt, aki épp egy családi válságon ment keresztül. Ha segítettél volna neki, akkor könyvet írt volna rólad, amely által a harmadik kívánságod is sikerült volna, végre híres lettél volna. A szívedre lett volna szükség csak, hogy át tudd érezni az elesettségét – felelte az angyal.
Mottó: az élet rengeteg lehetőséget kínál mindenkinek, csupán észre kell venni őket. Nem csak azért kell segíteni másokon, hogy megkapj valamit, hanem hogy boldogabb lehess!

„Életed során olyan dolgokon mentél keresztül, amikről mások még csak nem is sejtettek semmit.
Olyan élményeket éltél meg, amelyek megráztak, megváltoztattak, összetörtek, de végül mégis megerősítettek, és megtanították neked, hogy erősebb vagy, mint valaha képzelted.
Mindezek formáltak téged azzá, aki most vagy.
Szóval amikor legközelebb valaki csak egy apró részlet alapján próbál megítélni téged, amit lát, és ahogyan értelmezi, emlékezz arra, ki vagy valójában, és hogy mennyi mindent győztél le az életedben. Mosolyogj, és lépj tovább, mert semmit sem kell bizonyítanod senkinek.”
Kirsten Corley

Isten önmagától mutatkozik meg, túl van minden formán, mégis elválaszthatatlanul jelen van minden formában. Isten csendes, derűs, békés, mozdulatlan, mindent magába foglal, mindenütt jelen van, és Minden Létező lévén mindent tud. Isten teljes, hiánytalan, nyugalmas, szeretettel teli, túl van téren és időn, részek nélküli és oszthatatlan, a kettősség felett áll, egyformán jelen van Minden Létező egészében, és nem más, mint az Én. Csak a létezés lehetséges. A hibás fordítások és félreértelmezések miatt megjelenő állítások ellenére Isten nem semmi, nem is üresség. A nemlét, mint az a szónak az értelméből is kitűnik, nem lehetséges.
A Jelenlét túl van minden gondolaton, értelmi tevékenységen, sőt a megfigyelésen is. A tudatosság az Én tudatossága, amely abból a megértésből fakad, hogy azonos Minden Létezővel; ezért aztán nincs semmi, „amiről” tudomással bírna. Nincsen tudó és tudott; a kettő egy és ugyanaz. Az Egység állapotában alany és tárgy áttűnik egymásba.
A Jelenlét hihetetlenül lágy, gyengéd, szeretetteljes, érzékeny, ugyanakkor mindennek látszólag ellentmondva egyszerre sziklaszilárd, állandó, korlátlan hatalmú és olyan végtelen egyesítő erő, amely az örökkévaló Teremtés világegyetemeként összetartja a „valóság egészét”. Isten jelenlétében eltűnik az ok és okozat illúziója. A Jelenlét nem idézi elő semminek a megtörténtét, hanem ő maga mindaz, ami történni látszik. –   Dr. David R. Hawkins

“Sorsod minden mozzanata beavatásod szimbólumjátéka. Addig vetíti köréd egy-egy bonyodalom díszletét, amíg meg nem oldottad benne a szerepet.”  –  Szepes Mária

A jövő azoké, akik a haragosok között nem gerjednek haragra.
… akik a gőgösök mellett megmaradnak alázatosnak.
…akik könnyeket törölnek búsulók arcáról, és minden könnycsepp után szeretet marad a szomorú orcán.
A jövő azoké, akik a mindennapi mókuskerék szélmalomharcában megőrizték magukban a mindenre rácsodálkozó gyermeket.
… akik a kételkedők, gyanakvók tömegében meg tudták őrizni ártatlan naivitásukat.
…akik a fel, fellobbanó divathullámok között hűek maradtak egyéniségükhöz.
… akiknek lelkétől csillog a tekintet.
A jövő azoké, akik nap, mint nap képesek leszámolni saját félelmeikkel, démonaikkal.
…akik elfogadják a csata veszteségét, és mennek bátran tovább.
… akik hisznek az álmaikban, és, mert hisznek benne valóra váltják azokat.
… akik bátran átölelik az árnyékot, mert tudják, a fény-kedvest ölelik így.
A jövő azoké, akik tudják honnan jöttek, és tudják merre tartanak.
A jövő azoké, akik simogatnak, ahol más üt.
A jövő azoké, akiknek tenyeréből minden kieshet, kicsúszhat, mert ők tudják, csak azt veszíthetik el, ami nem hozzájuk tartozik.
… akik nyitott szívvel élnek az ökölbe szorított világban.
A jövő azoké, akik tudják, hogy mindig minden értünk történik. Tudják ezt az esős, örömtelen napokon, és tudják ezt a rivalda fényben.
A jövő azoké, akik a zsibongó, lázadó tömegben meglelik belső békéjüket. –  Kerner Mariann