Az idős hindu mesternek már elege volt tanítványa folyamatos panaszkodásából, ezért aztán elküldte sóért. Amikor a tanítvány visszaért, azt mondta, tegyen egy marékkal egy pohár vízbe és igya meg mind.
– Milyen az íze? – kérdezte.
– Nagyon sós! – válaszolta az ifjú.
A mester elmosolyodott, és azt mondta, hogy most dobjon ugyanennyi sót a tóba. Mind a ketten elgyalogoltak hát a tóhoz, és a fiú beledobta a marék sót. A mester pedig így szólt:
– Akkor most igyál a tó vizéből!
Miután a tanítvány egy nagy kortyot megivott, ezt kérdezte tőle:
– Milyen az íze?
– Sokkal jobb, sokkal frissítőbb.
– Érzed benne a sót? – kérdezte a mester.
– Nem – válaszolta a tanítvány.
A mester ekkor leült a fiú mellé, és nagyon kedvesen elmagyarázta neki a következőt:
– A fájdalom ebben az életben olyan, mint a tiszta só: sem több, sem kevesebb. A fájdalom mennyisége mindenkinek ugyanaz, de hogy ugyanaz a fájdalom kit mennyire mar, már az edény méretétől függ, amiben feloldjuk. Így aztán, amikor fájdalmat tapasztalsz, csak egyetlen dolgot tehetsz, mégpedig azt, hogy kitágítod a tudatodat. Nem kell többé, hogy pohár legyél, lehetsz a tó is.”
Brahma Kumaris
Brahma Kumaris
