GONDOLATOK kategória bejegyzései

Egyre inkább spirituálisabbá válsz…

1. Gyakrabban vonzód magadhoz azokat a dolgokat, amikre vágysz, még a kisebb és látszólag “jelentéktelen” dolgokat is, amelyek összhangban vannak a magas szintű szándékaiddal.

2. Amikor a rezgésszinted emelkedik, az alacsonyan rezgő emberek, így vagy úgy, elkezdenek kilépni az életedből, mert már nem rezonálnak veled. Ehelyett olyan embereket fogsz magadhoz vonzani, akik összhangban vannak a magasrendű szándékaiddal, akik ugyanazon a hullámhosszon vannak, és akikkel mély szinten tudsz kapcsolódni.

3. Mély hálát érzel az életért és mindazért, amid van, és úgy érzed, hogy hitelesen kapcsolódsz ahhoz, ami körülötted van.

4. Az új kapcsolatok, amelyek a magasabb rezgésedhez igazodnak, könnyedén, természetesen alakulnak ki, és cserébe téged is “virágzásnak” indítanak.

5. Amikor megemeled a rezgésedet, megszabadulsz a stressztől, a félelmektől és az aggodalmaktól, ezek egyre kevésbé hatnak rád. Az elméd és a tested kikerül a stressz állapotából (ami csak egy átmeneti stresszállapot, és amelyben nem tudsz virágozni és gyarapodni), és elkezdesz nyugodtabb, lazább lenni, vagy jobban reagálni és kezelni a stresszes körülményeket. Meglátod azonban, hogy ha megváltoztatod a hozzáállásodat, akkor ezek is eloszlanak, és a dolgok a kedvedre fognak alakulni.

6. Az intuíciód éles, és olyan, mint egy belső iránytű, amely végigvezet az életen, és megmutatja a helyes utat.

7. Sokkal több fizikai és érzelmi energiád van, szemben az alacsony rezgésszámú állapottal, amikor úgy érzed, hogy kifogytál az energiából, és küzdesz a napi kötelességeid teljesítéséért. Emellett, amikor magas rezgésen vagy, érzelmileg nyitottabbnak érzed magad a perspektívákra, könnyebben ki tudod fejezni az érzelmeidet.

8. Bizonyos szinkronicitásokat és véletleneket tapasztalsz. Idegenek mosolyognak rád az utcán minden ok nélkül, vagy beszélgetésbe elegyednek veled, olykor részleteket mesélnek az életükről.

9. Élénkebb, vidámabb, szelídebb, boldogabb vagy, és ezt még a fizikai jelenléted és a testtartásod is jelzi. A testtartásod egyenesebb, nyugodtabb és sugárzóbb vagy, egyszerűen sugárzol egy bizonyos pozitív energiát, amely vonzza a körülötted lévőket. Olyan, mintha “megvilágítanál” egy szobát, amikor belépsz oda.

10. Igazán boldognak érzed magad minden különösebb ok nélkül, egyszerűen azért, mert létezel, mert érzed a szelet a bőrödön, mert tiszta az ég, a napsugarak melegítenek, és ezt sorolhatnánk a végtelenségig.

11. Nem véletlenül mondják, hogy a gyerek “érzi”, ha jó ember vagy. Azt mondják, hogy az állatok és a gyerekek érzékelik a legjobban ezt a magasabb, tisztább rezgésű energiát, és ezért vonzódnak hozzád, könnyen mennek oda hozzád, és boldogok a jelenlétedben.

12. Már nem használsz szavakat akarva-akaratlanul, hanem tudatosítod őket. Abbahagyod az energiát elszívó beszélgetéseket vagy szóváltásokat, például a pletykálkodást, a demotivációt, egyre inkább távol tartod magad a negatív beszélgetésektől.

13. Örülsz mások jólétének és sikerének, és őszintén szeretnéd, hogy a környezetedben élők is jól és boldogok legyenek.

14. Álmaid és még az alvásod is megváltozik. Nyugodtabban alszol, és jobban kapcsolódsz ahhoz, amiről álmodsz, így az álmaid tartalma is javul, és cserébe pozitívabbá és gyönyörű dolgokkal telibbé válik. Ahelyett, hogy kimerülten ébrednél egy rossz álomból, előfordulhat, hogy amikor magas rezgésed van, mosolyogva, boldogan ébredsz, miközben az álmodban történt csodálatos dolgokra gondolsz. Máskor, amikor magas rezgésszinted van, álmodban felfedezheted a megoldást egy téged zavaró problémára, és felébredve bátornak és erősnek érzed magad.

15. A tanulási folyamatot értékelve és megbecsülve ébredsz, szívesen gyűjtesz új információkat, szeretnél új dolgokat tanulni, tovább fejlődni. –  Bellini

 

A csodák tanítása


Isten békéje ragyog most benned, és e béke az egész világra kiterjed a szívedből. Egy percre megáll, hogy megsimogasson és örökkévaló áldásban részesítsen minden élőlényt. Amit e béke ad, örökkévaló az. – A csodák tanítása, 188. lecke/3.

Tegyél rendet az életedben!

 

Tegyél rendet az életedben. Nem azt mondom, hogy mindent és mindenkit dobj ki, de nézz körül alaposan, söpörd ki az oda nem illő dolgokat. Ami visszahúz, ami leural, ami könnyet csal a szemedbe, azt ne tartogasd, ne akarj rá nézni minden nap csak azért, mert megszoktad, hogy ott van és úgy gondolod, hiányozna.
Tudod, az új, jó dolgok igazából nem férnek meg, nincsenek összhangban azokkal, amiktől tényleg jobb lenne már megszabadulni.
Teremts harmóniát a lelkedben, az életedben… Szabadulj meg neheztelés nélkül a múlt fájó darabkáitól, hogy legyen hely befogadni azt a számtalan csodát, ami még rád vár. ~ Jurák Kata író

 

Az Élet maga


Van amikor nem fáj. Amikor egyik napot görgeted a másik után, anélkül, hogy eszedbe jutna, talán fáj. Fáj a tétlenül eltöltött napok mindegyike, amikor nem szólsz, nem lépsz, nem mersz, pedig érzed ez az út, melyen jársz nem vezet sehová. Lecsendesíted a lelked, aki néha csendesen, néha ordítva adja tudtodra, ez nem az élet, és leginkább nem a boldog élet. Majd ahelyett, hogy hallgatnál rá, hazudni kezdesz. A külvilágnak és önmagadnak leginkább.
De eljön a perc, mert el kell jönnie, amikor az élet győz. Amikor veszel egy hatalmas levegőt és kiordítod magadból az összes szennyet és eltemeted a hamis vágyaidat. Amikor a tükörbe nézve könnyezve rájössz, megloptad magad. Megloptad az éveket, a kétségekkel töltött mindennapokat.
Majd ha eljön ez a pillanat rájössz, kimondani azt, hogy elég volt, felér egy gyönyörű élet kezdetével. Mert felégetni magad mögött azt a hidat, ami csak a fájdalomba vezetett nem nagy ár. Hiszen ennél sokkal többet érdemelsz. Mert nincs olyan, hogy csak másnak jut boldogság, öröm és igaz ölelés. Nem lehet, hogy csak másnak jut igaz nevetés és csak más kaphat igaz szerelmet. Így hát elindulni az ismeretlen úton, letörölni a könnyed és megtalálni a boldogságot nem lehetőség. Az élet maga.  – Todorovits Rea

Tanmese

A legenda szerint egyszer rettenetes tűz volt az erdőben

Az állatok menekültek. Egyszer csak azt látja a jaguár, hogy a kolibri a tűz felé repül. Majd vissza. És újra meg újra. Megkérdezte hát tőle: – Mit csinálsz?
A kolibri azt válaszolta: – Repülök a tóhoz és a csőrömben vizet viszek, hogy eloltsam a tüzet.
– Megőrültél? Azt képzeled, hogy számít valamit is az a csepp víz, amit te a csőrödben elbírsz vinni, annak a hatalmas erdőtűznek?

Nem – felelte a kis kolibri – Tudom, hogy ez nagyon kevés víz, és én egyedül nem tudom eloltani a hatalmas tüzet. De az erdő az otthonom. Ő etet engem, menedéket ad nekem és a családomnak, és én ezért hálás vagyok. Én segítek neki, hogy beporzom a virágait.
A része vagyok, és ő az én részem!
Mindent meg kell érte tennem!
S az erdő Szellemei, kik a kis kolibrit hallották és látták az erdő iránti odaadását, hatalmas esőt küldtek, ami eloltotta a tüzet.
Csodákat szeretnél az életedbe? Tegyél érte magad!

 

Egy nap, újra meg fogod találni Önmagad!


Mindenki, akitől félsz, annak is hatvanöt százaléka víz, és mindenki, akit szeretsz, az is csillagporból van.
Tudom, hogy néha még levegőt sem kapsz a félelemtől, és az éjszakai égbolton keresed az otthonod.
Sokszor sírtad magad álomba úgy, hogy az energiád utolsó cseppig elfogyott, de semmi sem tart örökké, még a veszteség sem.

Ne feledd: Te is tengerből és csillagokból vagy, és egy nap, újra meg fogod találni Önmagad. – Finn Butler

 

Kedves Emberi Lény!


Félreértetted az egészet. Nem azért vagy itt, hogy tökéletesen elsajátítsd a feltétlen szeretetet. Onnan jöttél, és oda fogsz majd visszatérni.
Itt a személyes szeretetet kell megtanulnod. Az egyetemes szeretetet. A zavaros szerelmet. A verejtékes szerelmet. Az őrült szerelmet. A megtört szerelmet. A teljes szeretetet.
Amelyet átitat az isteni. Amelyet a csetlés-botlás kecsességével élsz át.
Amelyet annak szépségével mutatsz meg, hogy… elszúrod. Mégpedig gyakran. Nem azért vagy itt, hogy tökéletessé válj. Már most az vagy.
Azért vagy itt, hogy fantasztikusan emberi légy. Hibás, egyben mesébe illő. Aztán majd újra felemelkedsz az emlékezésbe.
Na de a feltétlen szeretet? Hagyjuk már ezt! A szeretet igazából nem is igényel SEMMILYEN egyéb jelzőt.
Nem kell hozzá határozószó. Nem kell hozzá a tökéletesség feltétele sem. Csak annyit kér tőled, hogy jelenj meg, és tedd meg, ami tőled telik. Maradj a jelenben, és érezd át teljesen. Ragyogj és szárnyalj, nevess és sírj, sérülj meg és gyógyulj meg, ess el és állj fel újra, játssz és dolgozz, élj és halj meg ÖNMAGADKÉNT.
Ennyi elég. Nem kell más. –  Courtney A. Walsh

Felelős vagy a döntéseidért!

A gondolat  színtiszta energia

Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod teremt. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. Soha!
Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A
gondolat örökkévaló.
Minden gondolat megsűrűsödik; minden gondolat találkozik más
gondolatokkal az energia hihetetlen útvesztőjében. Kereszteződnek és
összefonódnak, hatnak és visszahatnak, az elmondhatatlan szépség és
hihetetlen összetettség örökké változó mintázatát alkotják.
Az energia vonzza a hasonló energiát, és (egyszerűsített megfogalmazással) afféle “energiacsomó”-t képeznek. Amikor elegendő
hasonló természetű “csomó” keresztezi egymást, “összeragadnak”.
Felfoghatatlanul hatalmas mennyiségű “egymáshoz ragadt” energiára van szükség az anyag képződéséhez. De az anyag végső soron a tiszta energiából alakul ki, és létrejöttének ez az egyetlen módja…
…Ezek után bizonyára jobban érted, miként működnek együtt a hasonló
lelkületű emberek, hogy megteremtsenek egy kedvezőbb valóságot…
Amikor egész társadalmak gondolkoznak egy bizonyos módon, gyakran
elképesztő dolgok történnek, és nem szükségszerűen kívánatos dolgok. A
félelemben élő társadalom például többnyire – tulajdonképpen
elkerülhetetlenül – létrehozza azt, amitől a legjobban tart.
Hasonlóképp, a nagy közösségek és gyülekezetek gyakran csodatévő erőt
találnak a közös gondolkozásban (amit egyes emberek közös imádkozásnak neveznek).
És az is nyilvánvaló, hogy ha a gondolatuk (imádság, remény, kívánság,
álom, félelem) kellőképp erős, még az egyének is létrehoznak magukban -és magukból ilyen jelenségeket.
Az érzelem az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is
fogod tapasztalni. Bármelyik állat – bár az élet alacsonyabb rendű
formájának tekintitek – azonnal rájön, hogy félsz tőle. A növények – melyeket az élet még alacsonyabb rendű formájának tekintetek- érzékelik, mely emberek szeretik őket, és melyek nem törődnek velük.
És ezek nem véletlen egybeesések. A mindenségben nincs véletlen
egybeesés, csak egy lenyűgöző terv; egy hihetetlen “hópehely”.
Az érzelem a mozgásban lévő energia!
Ha energiát mozgatsz, azzal hatást hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz. Az anyag végső soron afféle energia sűrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz.
Minden Mester tisztában van ezzel a törvénnyel.
Ez a mindenség alkímiája; minden élet titka. – Neale Donald Walsch

Sétálj a boldogságod felé!

Sétálj el azoktól az emberektől, akik csak lehúznak. Sétálj el az olyan harcoktól, amiknek sohasem lesz vége. Sétálj el attól, hogy olyan emberekért tegyél, akik nem értékelnek. Minél többször sétálsz el olyan dolgoktól, amelyek a lelkedet mérgezik, annál egészségesebb leszel! – Manna

A lélek jelez a testnek

Vedd komolyan az üzenetet!

FÁJ A TORKOD… a torkod bezárul a felgyülemlett fájdalomtól és szomorúságtól, amit nem fejeztél ki. A blokkolás feloldásához tanulj meg örömmel énekelni, olyan énekhangokat, amelyek boldoggá teszik a szívedet, és helyreállítják az életerőt és az energiát, amire szükséged van.
FÁJ A MELLKASOD… fáj a mellkasod a csalódásoktól és a szeretet hiányától, ezért öleld szorosabbra magad, és döntsd el, hogy egyre jobban elfogadod és szereted magad, emlékezve arra, hogy te vagy a legfontosabb, és ennek utolsó pillanatáig önmagaddal leszel élet.
FÁJ A FÜLED…  fáj a füled, amikor a saját hangodra hallgatsz, ami elmondja, mennyi gyengeséged és elégedetlenséged van, valamint a körülötted lévők kritikáját. Tanuld meg minden nap hangosan elmondani magadnak, mennyire szereted magad, és értékeled magad minden apró dologért, amit teszel, hallgatva lelked hangjára, és visszatérve lényegedhez.
FÁJ A GYOMROD…  fáj a gyomrod, ha nyugalom és harmónia helyett aggodalmakkal és elégedetlenséggel táplálkozol. Tanuld meg táplálni a lelkedet spirituális táplálékkal, és gyomrod rezegni kezd a művészettől és a verstől.
FÁJ A KEZED…  fáj a kezed, ha mindent kötelességből, szenvedély nélkül csinálsz, ha a munka egy rutin, ami nem okoz elégedettséget és kötelességből csinálod. Döntsd el, hogy jobban vigyázol a kezeidre, és szenvedélyből csinálj valamit: simogass, horgolj, fess, írj verseket, simogass, zenélj vagy egyszerűen csak szenvedélyesen fogalmazz egy torta elkészítésekor, és meglátod, hogyan harmonizál minden.
FÁJ A LÁBAD…, fáj a lábad, ha nehezen tudsz elindulni az álmaid irányába, ha robotpilóta módba lépsz és elfelejtettél gyökeret verni, érezni a füvet és a finom homokot. Tanulj meg harmóniában táncolni egy vidám örömmel, amely diktálja a szívedet, tartsd meg a ritmust, és meglátod, hogy a tánc át fog alakítani.
FÁJ A TÉRDED… fáj a térded, mert elfelejtettél alázatosan meghajolni Isten  előtt. Elfelejtetted hitedet, háládat és reményedet, és elfelejtetted minden fájdalmat az ő szent kezébe adni. Kelj fel, és köszönj meg Neki mindent, amije van, mert Ő nem szeret szomorúnak, megtörtnek és tehetetlennek látni. Az Ő FIA/Lányaként születtél, és minden ajándék a tiéd.
FÁJ A HÁTAD… fáj a hátad, mert elfelejtettél pihenni, stresszes vagy és nem szabadulsz meg mások kritikáitól, és minden gondod úgy ül, mint egy táska sok kilogrammal a válladon. Tanuld meg elengedni a nehéz terhet azáltal, hogy energikus mozgással vagy tánccal megrázod a testedet.
FÁJ A TALPAD… fáj a talpad, amikor elfelejtett megállni az életben, hogy megpihenjen, hogy lecsillapítsa az elmét és lehűtse a lábát az állóvizekben. Tanuld meg ezt rendszeresen csinálni minden este, lazulj, töltsd el magad békével, és lábad felveszi energiáját a vízből, és megtalálod a válaszokat, hogy folytathasd az utad.
Hallgassatok testetekre, szeressétek magatokat, tiszteljétek magatokat. A szeretet mindennek és mindennek a kulcsa! – Marilena Scarlat