„Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek.” – Bruno Ferrero

„Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.” – Richard Bach

Ahogy te változol, veled változik minden.

Tedd le végre életterheidet, pakold ki az összes szívfájdalmat, hazudozást, megaláztatást, csalódást és engedd magadhoz közelebb Istent. Elengedésből és bátorságból vizsgázol amikor elengeded azt, ami nem hozzád való.  Rálátsz a valóságra és  belátod, hogy más lettél, bölcsebbé váltál, más életcélt választva, egyszerűen  jövő teremtővé válhatsz. Egy magasabb minőség felé kapcsolódva már nem hagyod, hogy megvezessenek, irányítsanak, vagy félrevezessenek, átlátsz minden manipuláción. Kilépsz az értéktelen, alacsony rezgésű, lehúzó  álságos kapcsolataidból, és visszatalálsz eredeti isteni önvalódhoz. Ha megjártad  a poklot, már tudod hogy a mennyhez tartozol. Észreveszed a mindennapokban azt, ami a legcsodálatosabb. Az élet szeretete a legfontosabb. 
Csak egyszer kellett eldöntenem, hogy hiszek. Azóta tényleg minden megtörténhet, a  megértésen is túl. Ne engedd, hogy bármi, vagy bármi megakadályozzon abba, hogy megoszd saját lényed csodás lényegét. Te vagy a kezdet,  benned ölt testet minden, amire gondolsz, benned él – teremtesz, vonzol.
Kívánom, hogy legyen áldott, szerencsés minden napod. Járja át életed minden percét az Univerzum lüktető-áramló áldásos energiája!
Szeretettel, léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó – ezoterikus tanító

Vársz egy különleges alkalomra…
Hogy kinyiss egy üveg bort…
Hogy felbontsd a tábla csokit…
Hogy újra megnézd a kedvenc filmedet…
Hogy pizsamában, meleg takaró alatt, forró kávét kortyolgatva ébredezz…
Hogy végre olvass egy jó könyvet…
Hogy meglepd magad valami csinos darabbal, bármivel…
Hogy elmenj sétálni, mozogni…
Hogy arra figyelj, mit, mennyit eszel…
Hogy beiratkozz a vágyott tanfolyamra…
Hogy valaki megkérdezze Tőled, „egyébként jól vagy”?
Hogy elmondd mit érzel, annak, aki fontos…
Hogy kiállj magadért a munkahelyen…
Ha utálod az egészet, akkor felmondj…
Hogy belevágj valami újba…
Hogy végre Te irányítsd magad, és ne más Téged…
Hogy a félelmeidet egyszer és mindenkorra legyőzd…
Hogy már egyáltalán ne harcolj…
Hogy minden sejtedben a szeretet éljen.
Mert tudod, minden alkalom különleges…
Mert tudod, ha mindig csak vársz… Semmi nem fog történni…
Ezért ne várj, soha nem késő elkezdeni élni…
Tóth Teodóra

Vannak olyan nők, akik már nem félnek.
Nem félnek kérdezni, nem félnek attól, hogy a kérdéssel nevetségessé válnak.
Nem félnek a választól sem.

Nem félnek az érzelmektől, megélik az örömöt, a fájdalmat, a nevetést, a könnyeket, büszkén vállalva önmagukat.
Vannak olyan nők, akik nem félnek másnak lenni.

Nyarat képzelni ősszel, pirosat felvenni a sok fekete közt, bolondosnak lenni, mikor mindenki komor.

Egyedinek lenni, kilógni.
Vannak olyan nők, akik elfogadják magukat. Az ősz hajszálakat, a ráncokat. Tudják jól, nem az utolsók ezek, lesznek még.

Vannak nők akik kacsintanak a tükörnek és ránevetnek, hadd szülessen még egy – mosolyránc.

Vannak olyan nők, akik nem fecsérelnek időt az önsajnálatra, sem arra, hogy azzal foglalkozzanak, mit gondolnak a rosszakaró, irigy emberek.

Csak élnek. Önmaguknak megfelelve.
Vannak olyan nők, akik már nem félnek egyedül lenni.
Nem ragadnak benne egy rossz kapcsolatban csak azért, mert az kapcsolat.
Aki menni akar, azt elengedik. Egyedül is boldogulnak.

Vannak olyan nők, akik tudják értékelni a jó bort, a kellemes társaságot, a felszabadult pillanatokat. A viccet, a nevetést, a csendet, a befelé fordulást. A múló időt. A szeretetet.

Akik tudják értékelni önmagukat.
Kun Orsolya

Bármi, ami idegesít, valójában türelemre tanít téged.
Bármi, ami feldühít, valójában megbocsátást és könyörületet tanít neked.
Bárki, akiben csalódnod kell, arra tanít, hogy jobban bízz önmagadban.
Bárki, aki elhagy téged, valójában arra tanít, hogyan állj meg a saját lábadon.
Bárki, aki bánt téged, arra tanít, hogy szeresd magad még jobban.
Bármi, aminek hatalma van feletted, valójában arra tanít, hogyan nyerheted vissza a hatalmad.
Bármi, amit utálsz, valójában a feltétel nélküli szeretetre tanít téged.
Bármi, amitől rettegsz, valójában bátorságra és a félelmed legyőzésére tanít.
Bármi, amit nem tudsz befolyásolni, valójában adaptációra és rugalmasságra tanít. – Jackson Kiddard

Az emberek majd elhagynak,
mert más dolguk lesz.
A barátoknak szerelmei,
a szerelmeknek barátai,
a veled síróknak nevetnivalói,
a veled nevetőknek sírnivalói,
a hűtleneknek szeretői,
a hűségeseknek szenvedélyei.
a gyereknek halaszthatatlan felnőtt dolgai,
az öregeknek elkerülhetetlen elmenései.
Te is elhagyod magad százszor, kedves,
mész azzal, aki elmegy.
És százszor visszatérsz,
mert megtudod végül:
(és megkönnyebbülsz, persze)
hogy mindenki elmegy, mert dolga van.
Egyvalaki sosem hagy el végleg
Egyvalaki mindig itt marad:
Te. Magadnak.
Hisz néha másnak is dolga van veled
De örökre te:
saját magad dolga vagy.
Lőrinczi Emese

Amikor az Istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék.
Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja.
Egyikőjük azt mondta:
– Tegyük a föld alá.
– Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja. Tegyük a hegy tetejére!
Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg:
– Nem tehetjük a hegy tetejére. Az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni…
Tanulság: Mindnyájunkban ott van a belső erő, amellyel bármit elérhetünk az életben. Csak az a kérdés, hogy megtaláljuk-e, és ha megtaláltuk, tudjuk-e megfelelőképpen használni…