A betegség a személyiség és a lélek konfliktusa.
A szépség akkor jön, amikor a test sír.
A fájdalom a torkon zárul, amikor nem lehet bejelenteni a kínt.
Ég a gyomor, ha a harag nem tud kijönni.
A cukorbetegség akkor tör ki, ha fáj a magány.
A test hízik, ha nő az elégedetlenség.
A fejfájás lehangoló, amikor kétségek merülnek fel.
A szív feladja, amikor úgy tűnik, hogy az élet értelme véget ér.
Az allergia akkor jelentkezik, amikor a maximalizmus elviselhetetlen.
Letörnek a körmök, ha a védelem veszélybe kerül.
A mellkas szorul, amikor a büszkeség rabszolgaságba ejt.
A nyomás nő, amikor a félelem fogoly lesz.
A neurózis megbénul, ha a „belső gyermeket” megfélemlítik.
A láz emelkedik, ahogy a védekezés átlépi az immunitás határait.
Fáj a térdem, ha a büszkeség nem hajlik meg.
A rák akkor öl, ha nem bocsátasz meg, vagy belefáradsz az életbe.
Nem rossz a betegség, figyelmeztet, ha hibázunk.
A boldogsághoz vezető út nem egyenes, vannak kanyarok, amiket tévhiteknek hívnak.
Vannak közlekedési lámpák, amiket Jóbarátoknak hívnak.
Figyelmeztető lámpák, a család neve.
Sokat segít, ha van egy tartalék alkatrész a Döntés nevű úton.
Egy erőteljes motor, amit szerelemnek hívnak.
Egy gazdag üzemanyag, amit Patience-nek hívnak.
De létezik egy csodálatos Karmester és megoldás, amit Teremtőnek hívnak. – H. M.
