Intuitív tudással mindenki rendelkezik, azonban kevesen szentelnek neki valódi, tudatos figyelmet. Vannak, akik „hetedik érzéknek” nevezik, arra az adottságra utalva, hogy olyasmiről is tudnak, amit a logikusan gondolkodó értelem sosem volna képes kikövetkeztetni. Az intuíció szó jelentése ösztönös megérzés, felismerés, a dolgok mélyére látás, az a spontán válasz, amely a tudatos gondolkodásunkra érkező reakcióként felvillan a tudatalattiból. Feltétele, hogy a racionális elme kontrollját ki tudjuk kapcsolni és tudjunk spontán módon megtenni dolgokat. A racionális elménk csak azt fogadja el igaznak, amelyet kétséget kizáróan bizonyítani tudunk, vagy legalábbis logikusnak tűnő érveléssel alá tudunk támasztani. Az intuíció képes azonnal megadni azt a választ, amelyet a józan ész csupán több heti kemény munka árán tud megadni. A józan észt pedig használd arra, hogy megvalósítsd azt, amit az intuíció sugall.
Tedd fel a kérdésedet hittel és bizalommal a tudatalattidnak. A tudatalattidban lakozó végtelen értelem mindent tud és lát, ha érzelmileg képes vagy magadra hangolódni, akkor választ fogsz kapni a kérdéseidre. Kövesd a kapott útmutatást és ne a miérteket és a kifogásokat keresd. Ha mindig másra hallgatsz, ha más véleménye a fontos, akkor sosem fogsz megtapasztalni új dolgokat. Az ő életüket fogod élni, ami nem a te életed és nem a te utad.
Járj a saját utadon, azt nézd, hogy neked megfelel-e vagy nem. Figyelj a lépteidre, hallgass a megérzéseidre és tapasztalj. A saját utadat járván átéled a tapasztal szerzés örömét vagy bánatát. Olyan új tulajdonságokat fogsz felfedezni magadban, amelyekkel eddig még nem találkoztál.
Többre vagy képes, mint hinnéd. Ha elakadsz, elbotlasz még mindig felállhatsz és mehetsz tovább. Sőt: fel is kell állnod és menni tovább. Ahogy egyre többször akadsz el, egyre éberebb leszel és jobban észre fogod venni a buktatókat. Ennek az lesz az eredménye, hogy ezután már ösztönösen ráérzel dolgokra, melyek azok, amelyek nem szolgálnak téged. Melyek azok, amelyeket el kell kerülnöd. Indulj el a saját utadon, valósítsd meg az álmaidat, az elképzeléseidet. Mindeközben figyelj, érezz és tapasztalj! Jól fogod érezni magad, meglátod! – S. T.

Ne végy mindent a szívedre, amit hallasz. Felelős vagy a gondolataidért, az érzelmeidért, ugyanúgy, mint a cselekedeteidért. Csak rajtad múlik, hogy egy életen át, hordozod a terheidet, vagy leteszed őket.
A gonoszság sok emberben lakozik, ők azok, akik szeretnek sértegetni, vitatkozni, másokban hibát keresni, gyűlölködni. Nem érdemes bűntudatot érezni, sem vitába szállni, vagy összeszorított foggal, mindent elviselni.
Csak észre kell venni a boldogtalanságukat, kínlódásukat, ahogy a bennük lévő dühöt, haragot, sértettséget, kishitűséget, szeretetre való képtelenségüket, a külvilágra zúdítják, hogy kis időre megkönnyebbülhessenek.
Képzeld el, hogy az az érzelmi hurrikán, melyet feléd árasztanak, mind ott van szívük mélyén, és saját magukat mérgezik vele. Hát nem szánalomra méltók?
Nehéz nem reagálni a sértésekre, de történjen bármi, maradj nyugodt, mosolyogj szélesen és hívd segítségül a humorodat. Érezd magad többnek náluk, és meglátod ki fogod vívni a tiszteletüket! – Deverdics Éva

„Ha valaki sokáig hagyja magát kihasználni, de egyszer csak meghúzza a határokat, akkor a környezete először felháborodik, követeli vissza a megvont jussát, siratja a kényelmét, manipulálja, bünteti az illetőt – de ha sehogy se lehet visszacsinálni az eredeti állapotot, akkor elfogadja az új rendet. Ez persze nem egyik a napról a másikra következik be, sőt, néha olyan sokáig tart, hogy az illető feladja.
Sok, hasonló helyzetben levő kliensemnél látom, hogy bár az első önvédelmi gesztust megteszik, az utána következő – tényleg nagyon kellemetlen – átmeneti időszakot, a környezet elégedetlen, rideg, büntető magatartását annyira elviselhetetlennek érzik, hogy inkább újra beletörnek a korábbi rutinba: ‘Jó, ne haragudj, ha ez neked ennyire fontos, akkor persze megcsinálom…’ Így tulajdonképpen a saját szeretetéhségük rabszolgáivá válnak, mert amit tesznek, nem szívesen teszik, nem belőlük fakad, nem róluk szól, csak azért vállalják, mert azt remélik, hogy ezáltal szimpátiát, elfogadást nyernek.
A dolog azonban nem működik, mert a ‘szolgáltatáshoz’ a környezet hozzászokik, természetesnek tekinti azt, sőt, idővel még többet kér – és ha az illető bárhol meghúzza a határokat, jön az agresszió. Ha pedig ekkor nem tud következetesen kitartani a döntése mellett, akkor egyre többet kell nyújtania, míg végül már nem is a saját életét éli, ráadásul azt sem kapja meg, amiért ebbe az egészbe belement.
Az önmagukat teljesen feladó, minden kérésre azonnal ugró embereket ugyanis nem szokták megbecsülni, nem kapnak valódi tiszteletet, nem önmagukért szeretik őket (hiszen azt se nagyon tudni, kik ők, annyira elvesznek abban, hogy másoknak megfeleljenek), egyszerűen kényelmes, hogy ott vannak. Ha pedig valami miatt nincsenek ott, akkor haragszanak rájuk. Ez egyértelmű zsákutca: nem szolgálja sem az egyén fejlődését, sem pedig a családi, baráti vagy kollegiális kapcsolatokat, amelyek mindegyikében arányosságra és kölcsönösségre van szükség, ha jót akarunk magunknak és egymásnak.” – Dr. Almási Kitti

“Nem fogsz mindig jól dönteni. És megesik, hogy tévedsz majd. És lesz olyan is, hogy becsapva érzed magad. De nem veszítheted el a mosolyodat, a hitedet, és az örömödet. Mert csak rajtad áll, hogy miként tekintesz a világra.
Mindig légy alázattal a céljaid és az álmaid felé, amelyekre vágysz. Meglásd, minden nappal közelebb kerülsz hozzájuk. Ne feledd: boldog életet csak úgy tudsz kiépíteni, ha a szíved legmélyén is az vagy! Teremts értéket, küzdj a jóért, és hagyj olyan nyomokat a világban, melyek színesek, melyek segítenek, örömet okoznak, vagy utat mutatnak másoknak!” – Péter Noel

„Semmi sincs megoldva soha, amíg mindenre meg nem találjuk a választ.” – Joseph Rudyard Kipling

A csoda mágnese vagyok – életembe a jót vonzom – áldott vagyok szerencsés – minden terven valóra váltom!