A szufik azt tanácsolják, hogy csak azután szólaljunk meg, miután a szavaink áthaladtak három kapun.
Az első kapunál azt kérdezzük magunktól:
“Ezek a szavak igazak?”
Ha azok, továbbengedjük őket, ha nem, mehetnek vissza.
A második kapunál azt kérdezzük:
“És szükségesek?”
Az utolsó kapunál azt kérdezzük:
“És kedvesek?”
Eknath Easwaran

“Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy – ez minden, ami számít.” – Audrey Hepburn

“Mindenkinek, aki belép az életedbe, van egy tanítása és egy története a számodra. Minden egyes ember, aki mellett a napjaid során elhaladsz, magában hordozza a lehetőségét, hogy egy kicsivel több könyörületet, és jó szándékot mutass feléje. Miért nem vagy végre az az ember, aki valójában vagy, és miért nem teszed azt, amivel gazdagabbá teheted a körülötted lévő világot? Szerintem, ha csak egyetlen embert is mosolyra késztetsz egy nap, vagy akár egy vadidegennek feldobod a hangulatát, már értékes volt a napod. Ilyen egyszerűen a kedvesség a bérleti díj, amit a földön elfoglalt helyünkért fizetni kell.”  –  Robin Sharma

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
Ha tudsz így élni, vagy remélni boldog leszel. – Gyökössy Endre

“Néha lépj ki egy kicsit az életedből! Hagyj ott mindent, hagyd ott a szerepeidet és csak Te legyél!
Menj el egyedül akár csak pár órára egy olyan helyre, ahol jól érzed magad, ahol csend van. Nem szégyen néha megváratni egy-egy probléma megoldását, ha úgy érzed, levegőhöz kell jutnod.
Kellenek ezek az eltávolodások, hogy kiszellőztesd a fejed, és rendbe tedd a gondolataidat, mert addig az életedben sem tudsz igazán rendet tenni.
Egy kis szünet csodákra képes, segít átgondolni, merre tovább, és feldolgozni, mi történik éppen Veled.
Ha néha kiszállsz a körforgásból, vissza tudsz majd úgy lépni, hogy egy ideig ismét Te magad kavarod, hogyan folyjon tovább…” – Manna O’Well

“Az az igazság, hogy piszok rövid az élet. Amikor a fogorvosnál ülsz, nem az. Meg amikor várod a szövettani vizsgálat eredményét, akkor sem érzed annak.
De valójában arcátlanul rövid. És nem csak azért, mert a szívünkben ébredő szeretet akár végtelenné is nőhet, miközben az amúgy végnélküli teret és időt kíméletlenül leszűkíti számunkra a nagy rendező, hanem azért is, mert csak a pillanatot tudjuk érzékelni.
Megélni viszont képtelenek vagyunk.
Dagonyázunk a múlt pocsolyájában, nem felejtünk, nem bocsátunk meg, nyögjük a terheket, fárasztjuk a terapeutát a gyerekkori traumáinkkal, ezerszer is elismételjük a barátainknak a sérelmeinket, újra és újra felszakítjuk a régi sebeket…
A jövőt meg aggódjuk. Ha van okunk rá, akkor azért, ha pedig nincs, akkor keresünk rá okot. Lesz.
És a pillanat? Amely az egyetlen esély a boldogságra, amely az egyedüli idősík, amelyre van hatásunk… Azt sem tudjuk, hogy létezik. Mérgelődünk, nyomkodjuk a telefont, politikán vitatkozunk, k… anyázunk, mert az előttünk araszoló sofőr egy idióta, csalódásokra pazaroljuk a lelkünket, méltatlanokért ejtünk könnyeket.
De az élettel nem csak az a „baj”, hogy rövid, hogy arcpirítóan igazságtalan és hogy néha tényleg csontvelőig hatolóan fáj, hanem az is, hogy mindeközben egyedi, megismételhetetlen, szívbe markolóan gyönyörű, az egyetlen értelmes megnyilatkozása a mindenségnek – és bölcsője a legszebb értékek legszebbikének, a szeretetnek.” – ismeretlen

“Tanulok nem pazarolni semmit.
Sem az ételt, sem az időt, sem magamat.
Egyre kevesebbszer magyarázkodok.
Rendszerezek, hogy szabad maradhassak.
Nem keresek minden kérdésre választ.
Nem válaszolok minden kérdésre.
Tudatosan lélegzem.
Meghajolok, ha az felemel.
Kezdem megérteni, hogy vannak sokkal
fontosabb dolgok, mint a félelem.
Tudok örülni apróságoknak.
Elfelejtek ezt-azt. Sajnos. Szerencsére.
Zavar a káosz.
Nyugtat a csend.
Fáraszt a vitatkozás.
Nem kell a nyüzsi, kevesebb emberrel is beérem.
Hallgatok magamra.
Egyre kevesebbszer bánt, ha kinevetnek.
Van, hogy velük nevetek…
Nem hiszek a csodákban. Pontosan tudom, hogy vannak!”
Lőrinczi Emese

“A lelkek kódja sosem téves. Mindenki a számára legtökéletesebb testben születik a legmegfelelőbb időben, a legmegfelelőbb helyre. A test nem jelmez, mi fogva tart, hanem ajándék. Egy ajándék, ami segít, hogy csodákat élhess meg. Hogy tanulhass és alkothass. Nem számít, milyen testbe születtél, csak az, hogy hogyan érzed magad benne. Szeresd hát az ajándékodat, légy rá büszke. Hisz megismételhetetlen és különleges minden egyes lélek!” – Hozleiter Fanny,magyar írónő