Szelíd mozdulatnak lenni a gyorsan forgó világban. Jelen lenni. A költészet esszenciájának lenni.
Csak az igazit élvezni.
Hallgatni.
Keresni a valódit.
Állni a feszítő próbák közepében, a pillanatokban, a változások kellemetlen magasságában,annak tudatában, hogy nem kell rohanni a gyakorlással, hamis vagy kényszerű megoldásokkal áltatni. Hinni a ritmusban és a mozdulatban.
Hinni a folyóban, a dalban, a csendben, a viharban, a magvakban.
Ez az én vallásom. – Victoria Erickson