“Meglátogatott a türelem,
És eszembe juttatta,
hogy a jó dolgoknak időbe telik, hogy megvalósuljanak,
és lassan, de stabilan növekedjenek.
Béke látogatott el hozzám,
És eszembe juttatta,
hogy nyugodt maradhassak az élet viharaiban,
függetlenül a körülöttem lévő káosztól.
A remény meglátogatott,
és emlékeztetett,
hogy jobb idők várnak rám,
és mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen.
Az alázat is meglátogatott,
és eszembe juttatta, hogy elérhetem,
nem úgy, hogy megpróbálom összezsugorítani és kicsinnyé tenni magam,
hanem azzal, hogy a világ szolgálatára és a körülötte lévők felemelésére összpontosítok.
A kedvesség meglátogatott,
És eszembe jutott
gyengédebbnek, megbocsátóbbnak és könyörületesebbnek lenni önmagammal
és a körülöttem lévőkkel szemben.
A magabiztosság meglátogatott,
és emlékeztetett,
hogy ne rejtsem el és ne titkoljam el az ajándékaimat és tehetségemet, hogy mások jobban érezzék magukat,
hanem öleljem át azt, ami én vagyok.
A fókusz meglátogatott
és ez eszembe juttatta, hogy mások bizonytalansága és ítélete rólam nem az én problémám, és a figyelmemet
másokról vissza kell irányítanom magamra.
Meglátogatott a szabadság,
És eszembe juttatta,
hogy senki sem irányítja a gondolkodásmódom, a gondolataimat és a jólétemet, csak én.
És meglátogatott a szeretet,
És eszembe jutott,
Hogy nem kell keresnem másokban,
hiszen bennem rejlik.”
Thalia Hunter