Az élet mindaddig csalódást okoz neked, amíg abba nem hagyod az illúziókkal való életet, és meg nem látod a valóságot.
Az élet elpusztít mindent, ami felesleges, mindaddig, amíg csak az marad meg, ami igazán fontos.
Az élet nem hagy békén, mindaddig, amíg abba nem hagyod önmagad hibáztatását, és amíg nem úgy fogadsz el mindent, ahogy “van”.
Az élet elveszi, amid van, mindaddig, amíg abba nem hagyod a panaszkodást, és nem kezdesz el hálás lenni.
Az élet egymásnak ellentmondó embereket küld neked, azért, hogy meggyógyítsanak téged, hogy te ne nézz többé kifelé, hanem kezdj el mások által a tükörbe nézni, és megérteni, hogy ki vagy te valójában ott legbelül.
Az élet megengedi, hogy újra és újra eless, amíg el nem döntöd, hogy megtanulod a leckét.
Az élet letérít az ösvényről, és válaszút elé állít, egészen addig, amíg már nem akarsz mindent irányítani csak folyóként folyni.
Az élet addig állítja az utadba az ellenségeket, amíg abba nem hagyod a „reagálást”.
Az élet megijeszt és meg fog ijeszteni, ahányszor csak szükséges, amíg el nem hagyod a félelmeidet és vissza nem nyered a hitedet.
Az élet eltávolít azoktól az emberektől, akiket szeretsz, amíg meg nem érted, hogy mi nem a test vagyunk, hanem a Lélek, amely mindent magában foglal.
Az élet sokszor nevet rajtad, mígnem abbahagyod, hogy mindent olyan komolyan vegyél, és nem tudsz nevetni te saját magadon.
Az élet annyi darabra tör szét, amennyire szükséges, csak hogy a fény beléd hatoljon.
Az élet addig állít szembe lázadókkal, amíg te irányítani próbálsz.
Az élet ugyanazt az üzenetet ismétli, ha kell, kiabálással és tapasszal, míg végül meg nem hallod.
Az élet villámokat és viharokat küld, hogy felébresszen.
Az élet megaláz, és néha újra és újra legyőz, amíg el nem döntöd, hogy hagyod meghalni az egódat.
Az élet megtagadja tőled a javakat és a nagyszerűséget mindaddig, amíg javakat és nagyságot akarsz, és el nem kezdesz el szolgálni.
Az élet levágja a szárnyaidat és megmetszi a gyökereidet, amíg már nincs szükséged szárnyakra vagy gyökerekre, hanem te csak feloldódsz a formákban, lényed pedig szárnyra kel.
Az élet megtagadja tőled a csodákat, amíg meg nem érted, hogy minden csoda.
Az élet lerövidíti az idődet, hogy te siess és tanulj meg élni.
Az élet kigúnyol téged, mindaddig, amíg nem leszel már semmi és senki, hogy aztán minden lehess.
Az élet nem azt adja, amit akarsz, hanem azt, amire szükséged van a fejlődéshez.
Az élet addig fáj és gyötör, amíg el nem engeded szeszélyeidet és dührohamaidat, és nem értékeled a lélegzetet.
Az élet kincseket rejteget előled, amíg meg nem tanulsz elindulni értük és megkeresni őket.
Az élet megtagadja tőled Istent, amíg meg nem látod Őt mindenkiben és mindenben.
Az élet felébreszt, megmetsz, összetör, cserben hagy… de hidd el, ez a legjobb éned megnyilvánulása… mindaddig, amíg már csak a szeretet marad benned. –  Bert Hellinger