A spiritualitás nem egy misztikus dolog, körülvesz mindenhol, mindig, a leghétköznapibb pillanatokban is! Csak le kell lassítanod a rohanó tempót, le kell csillapítanod a külső zajt és az elméd zaját! Meg kell hallanod a saját belső hangodat!
Lépj pár lépést hátra az életedből, legyél kicsit külső szemlélője, figyeld magad! Vedd észre az életed nagyobb összefüggéseit, amik mellett elrohansz és a sebesség miatt csak egy homályos foltot látsz belőle vagy még azt se.
Vedd észre az összefüggéseket, amikhez ha túl közel vagy és így csak egy aprócska szeletét látod a teljes egésznek. Lassíts! Lépj hátra! Figyeld a belső hangot… és a csoda megindul feléd…
A csodák minden nap, minden pillanatában láthatatlanul ölelnek körbe. Annyira finom rezgések, hogy durva érzékeléseddel nem látod őket, elmész mellettük. Lassíts le és kérd a csodát, hogy mutassa meg magát! – B. F.

A tudatos emberek növelik a tudatosságot!

A tudattalanok csökkentik azt. Keress olyan embereket, akik érezhetően nagyobb tudatossággal rendelkeznek, mint te! Beszélj velük, tegyél fel nekik kérdéseket, és élvezd a társaságukat! Hagyd, hogy megfertőzzenek az ötleteikkel és tudásukkal, és úgy fogod érezni, hogy minden irányban elkezdesz fejlődni, növekedni. Egyre becsületesebb, bátrabb, együttérzőbb leszel.
De ha több időt töltesz alacsonyabb tudatosságú emberek között, akkor fokozatosan az ő szintjükre fogsz süllyedni. Meg fognak fertőzni a gondolataik, ami azt jelenti, hogy egyre tisztességtelenebb, félelemmel telibb, és közönyösebb leszel magad is.
Törekedj arra, hogy megtaláld az egyensúlyt a tudatosabb emberekkel töltött idő, és a te segítségedet igénylőkre fordított idő között. Tanulj azoktól, akik nálad tudatosabbak, és segíts azoknak, akik kevésbé tudatosak. Ily módon szolgálhatod a legfőbb jót, a tudatosság terjedését.Szeretettel, lékeköleléssel:

„Van, aki csak keresztezi életutunkat. Aki azért jött, hogy kezünkbe nyomja a “most kulcsát”, és már siet is tovább, mert valahol máshol még dolga van.
Átutazók, akikkel talán csak egy röpke pillanatig lehetünk boldogok, mégis örökre megváltoztathatják az életünket.
Akik megérintenek minket, és elillannak, jelenlétet adnak, és visszavéve azt, gyengéden kirabolnak.
De nem büntetés az, ami nem ismert magasságokba repít, még ha már az elején érezzük is, egyszer majd véget ér. Felszabadító ajándék.
Mert soha többé nem félünk majd átélni azt, ami nem tarthat örökké. Soha többé nem dobjuk el, csakhogy görcsösen megfejtsük a ködös holnapot, ami talán csak üresen kongana, és visszhangozná az elmulasztott pillanatot…” – Manna OWell

„A megbocsátás nem azt jelent, hogy elnézed a másik ember viselkedését. Csupán azt, hogy nem vagy többé hajlandó cipelni a hozzá főződő mérgező érzéseidet és gondolataidat. – Doreen Virtue