Amikor megszületsz, vonatra szállsz, találkozol a szüleiddel. Azt hiszed, mindig veled fognak utazni. Viszont egy bizonyos állomáson leszállnak és egyedül maradsz…
Ahogy telik az idő, mások is leszállnak.
Fontosak, barátok, ismerősök, gyermekeink, néha életünk szerelme.
Sokan elhagyják ezt az utat, többé-kevésbé csalódást,űrt hagyva maguk után.
Mások olyan diszkrétek lesznek, hogy észre sem vesszük, hogy elhagyták a helyüket.
Ez a vonatút tele van örömökkel, szomorúsággal, elvárásokkal, csalódásokkal,boldogsággal és búcsúzással.
Ennek az útnak a sikere az összes utassal való jó kapcsolaton múlik, feltéve, hogy mindent beleadunk…
Nem tudom, melyik állomáson ér véget ez az utazás, tehát légy boldog, szeress, bocsáss meg.
Fontos, hogy ez szerint éljünk, mert amikor leszállunk a vonatról, emlékeket kell hagynunk azoknak, akik folytatják útjukat.
Szóval, szerezzünk szép emlékeket.
Örüljünk annak amink van, és adjunk hálát minden nap, hogy utunk még mindig tart…