Egy nap Buddha egy kis falun sétált keresztül. Hirtelen egy nagyon mérges és igen udvariatlan fiatalember szólította meg.

– Nincs jogod másokat tanítani! – kiabálta – Pontosan olyan buta vagy, mint bárki más! Te is hamis vagy!

Buddha egyáltalán nem lett dühös, békésen figyelte az embert, majd megszólalt.

– Mondd kérlek, ha megajándékozol valakit és az illető nem fogadja el az ajándékod, akkor kié végül az ajándék? Az idegen nagyon meglepődött ettől a furcsa kérdéstől.

– Természetesen hozzám tartozik, elvégre én vásároltam az ajándékot – válaszolta. Buddha elmosolyodott.

– Bizony így van, jól mondod. És pontosan így van ez a dühöddel is. Ha mérges vagy rám és én nem veszem át a dühödet és nem reagálok rá, akkor a dühöd visszaszáll rád. Így csak te leszel boldogtalan, én nem.
Csak magadat bántod ezzel.
Ha abba akarod hagyni azt, hogy magadat bántod, meg kell szabadulj a haragodtól és szeretetteljessé kell válnod. Amikor másokat utálsz, te magad válsz boldogtalanná. Amikor viszont szeretsz másokat, mindenki boldog. – Az ember figyelmesen hallgatta Buddha bölcs szavait.

– Igazad van Megvilágosodott – mondta.

– Kérlek taníts meg a szeretet útjára! Szeretnék a követőd lenni – kérte Buddhát.

– Természetesen. Bárkit szívesen megtanítok, aki valóban akar tanulni. Gyere velem! – válaszolt kedvesen Buddha.