“Amikor egy világ összedől, a sors a lét vagy nemlét kérdését tárja a nemzet elé. Erre a kérdésre tisztán és világosan kell felelni. Akarunk-e élni s hogyan, milyen legyen az a világ, amelyet építeni akarunk? Kitérni a válasz elől vagy halogatni a feleletet nem lehet, mert ez egyértelmű volna az életről való lemondással.
A békéhez nem bombák kellenek, hanem jóakarat és emberi együttérzés.
A szellemvilágban nincsenek nagy országok és kis országok, ott nincsenek országhatárok. Minden ország akkora, amennyivel hozzájárul az emberi haladáshoz, teljesen függetlenül attól, hogy a térképen mekkora terület jelöli a helyét a világban.
A tudományos módszer lényege, hogy a problémákat mint problémákat kezeli, így keresi a legjobb megoldást, előítéletek és sovinizmus nélkül. Nem azt kérdezzük, hogy kinek van igaza, hanem azt, hogy mi az igazság.
A természet tiszta rendszer, abban csak tiszta válaszok vannak.
Ahhoz, hogy az ember valami egész újat meglásson, ahhoz egész másképp kell gondolkodni. És ha az ember másképp gondolkodik, azt mondják, hogy bolond.” –  Szent-Györgyi Albert

Ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket. Lehetőségnek arra, hogy tisztábban láss, és ezáltal erőteljesebben birtokold az életedet, mint eddig. Megértsd, mi a jelentősége annak, hogy te is itt vagy a földön. – Kornis Mihály: Vigasztalások könyve

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
Tarts meg minket szeretetben,
Áldott Szemed ne vegyed le rólunk,
Akkor se, ha méltatlanul szólunk.
Tudjuk, sokszor panaszos az ajkunk,
Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk.
Bűneinket ne ródd fel, óh nékünk,
Rég fizetett érte, magyar népünk.
Szenteltessék meg a Te neved,
A bölcsőinktől a sírunkig Teveled
Igaz magyar hitben megmaradjunk,
Magyar voltunk mellett hitet valljunk,
Ne foghasson rajtunk, mi idegen,
Áruló közöttünk sohase legyen.
Hű gyermekként kövessünk Téged,
És örökké áldjuk Szent Nevedet.
Jöjjön el a Te országod,
Legyen velünk atyai jóságod,
Minden magyar szerte e világban,
Térdre hulljon hálaadó imában!
Add, hogy egymás kezét megtaláljuk,
Kopogtató testvért ki ne zárjuk.
Fülünk úgy figyeljen magyar szóra,
Mintha hozzánk Édesanyánk szólna.

Az érzelmek erejével

„Az élet nem egy zárt álomvilág, hanem egy olyan út, amelyet mindnyájunknak végig kell járnunk.” – Susanna Tamaro

A lelkünk nem szavak, hanem érzelmek segítségével kommunikál velünk. Éppen ezért minden, amit érzel, a lelked visszhangja. A lelked hangja tele van szeretettel, és erőt ad ahhoz, hogy soha ne add fel, sose veszítsd el a reményt, még a nehéz időkben sem. A megoldások lehetőségében és az Isteni védelmi erőkben bízva, saját hatalmunk birtokában minden feladatunkat képesek vagyunk megoldani,  ha nem adunk energiát a lehúzó érzelmi erőknek. Mondd el a szeretteidnek, nap, mint nap, hogy mennyire szereted őket, hogy fontosak neked. Erősítsd a szeretetszálakat, gyűjtsetek közös emlékeket, töltsetek együtt minél több minőségi időt – ragyogjátok be egymás életét! Az összetartozás, a szeretet érzése megerősít minden emberi kapcsolatot. A szeretet a legerősebb rezgés, a legnemesebb energia. Általa szebbnek és értékesebbnek látod az életet is. Emelkedj a problémák fölé – érezz rá a szeretet erejére. Léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó-life coach
tarot mester-jós
energiagyógyász
angyal-és gyászterapeuta
léleklátó médium, spiritiszta-orákulum

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

„Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit igazán. Szeresd őt igazán. Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól. Aki lát téged. Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez…Ahol érezheti a melegedet saját magán…hagyd ott megpihenni…és égesd el a tüzedben a terheit…Nézz bele a szemébe…Nézz bele lénye mélyébe…és lásd azt, ami ott alszik, vagy ébred…
Nézz bele a szemébe…lásd ott az apáit és nagyapáit…az összes háborút és őrültséget, amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt…lásd ott az őrületet és fájdalmat, amit a mások-fölötti-hatalom világa hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak…Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot…lásd ítéletek nélkül…majd engedd el…érezz bele az őseitől örökölt terhekbe.
És tudd, hogy menedéket keres nálad…engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba…és tudd, hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat…mert méhed van…édes és mélységes kapu van benned…amely elmossa a régi sebeket…
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit…szeresd őt igazán…Ülj előtte…női erőd teljes szépségében…sebezhetőséged lélegzetében…a benned élő kislány ártatlan játékosságában…és a halál mélységeiben…
Küldj neki meghívót a virágzásodba…engedd, hogy feléd lépjen…és ússz vele együtt a Föld méhében, csendes tudásban, együtt…
És amikor visszahúzódik…mert vissza fog…félelmében elrejtőzik a barlangjában…akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat…engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen…halld a suttogásuk…és engedd, hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon…maradj nyugodt…és várd türelmesen a visszatértét…ülj az ajtajánál és énekelj…az emlékezés dalát…hogy újra meglágyuljék
Ne provokáld benne a kisfiút, praktikákkal, játszmákkal, csábítással…csak azért, hogy a pusztítás hálójába húzd, a gyűlölet és káosz helyére. Amely szörnyűbb, mint az összes háború, melyet valaha harcolt…Ez nem női energia, csak bosszú, méreg, a világunk megerőszakolása, amelyben elvérzik a nő miközben a férfit kiheréli…ez mindannyiunkat megöl…
És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem, legyél te most valódi anya. Tartsd meg a kegyelmedben, vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül…Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek…sírj érte édes folyókat…és engedd, hogy a véred haza vezesse…

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit…szeresd őt igazán…Szeresd őt mezítelenül és szabadon…Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira…És köszönd meg neki a lehetőséget…ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken…és a csendes erdőkön…Legyél bátor törékenynek lenni…és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat…
Engedd, hogy megtartson…hogy felálljon és védelmezzen…dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart…akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek…
Tanítsd arra, hogy megadja magát…azzal, hogy megadod magadat…váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével…
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit…szeresd őt igazán…bátorítsd…tápláld…halld meg…tartsd meg…gyógyítsd meg…és cserébe ő támogat és védelmez…erős karokkal, tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal…mert képes rá…ha engeded…az lesz, akiről álmodsz…
Ha szeretni akarsz egy férfit…szeresd magadat…az apádat…a fiadat…a volt szerelmeidet…az első fiút, akit megcsókoltál…és az utolsót, akit elsirattál…
Köszönd meg az összes ajándékot, amely ezen találkozáshoz vezetett…ahhoz, aki most előtted áll…és keresd meg benne a magot…az új magját…a magot, amit táplálhatsz…és amiből új világot növeszthettek együtt”
(írta: Katinka Soetens, Avalon Papnője – fordította: Veres Kriszta)

“Ha a világot érő tragédiák (pl. háborúk, éhezés, erőszak, stb.) közepette boldog vagy a saját teredben, a világ teljesen hülyének fog nézni. Azzal fognak vádolni, hogy nem nézel szembe a valósággal és a fejedet a homokba dugod. Nos, inkább nézzenek hülyének minthogy boldogtalan legyél.
Fontos hogy tudd, Te ilyenkor új Valóságot teremtesz, és azt csak egyéni szinten kezdheted el. Ha belevonódnál abba, amit a tömeg gondol, csak részese lennél annak, ami van és hozzájárulnál a nem kívánatos növekedéséhez.
Mégis, szerinted hogyan teremthető meg kollektív szinten a béke és a szeretet? Úgy, hogy Te elkezded érezni ezeket a minőségeket magadban. Nem a szomszédokra vársz, nem a politikusokra, nem mutogatsz kifelé, hogy mindenkinek békésnek kellene lennie. Nem… Csendben maradsz azzal a szándékkal, hogy átérezd mindazt, amit kívánsz, és aztán elengeded. Nem kényszerítesz senkire semmit, csak sugárzod magadból ezeket az érzelmeket. Innentől kezdve már hatással vagy a világra.
Egyetlen ember, aki tartósan a Forráshoz kapcsolódott, nagyobb pozitív befolyásoló erővel rendelkezik, mint milliók, akik nem.”- Abraham-Hicks