Az élet nem arról szól, hogy mindig minden tökéletes.
Az élet sokkal inkább arról szól, hogy ha nehézség ér, ha padlóra kerülsz akkor állj fel onnan.
Mert jöhet bármi, és jönni is fog…
Az élet tele van megpróbáltatásokkal, megoldásra váró problémákkal. Van, hogy azt érzed nem bírod már tovább, viszont ki kell, hogy tarts, mert várnak rád, mert szeretnek, mert van miért és van kiért kitartani.
Bízz magadban és győzd le azt a vihart.
A vihar nem azért van, hogy tönkre tegyen. A vihar azért van, hogy erősebbé tegyen, hogy tanulj, hogy képes legyél a nehéz idők ellenére is mosolyogni, merni és szeretni. – Élet katedrális
Ha szereted magad az erőt ad a problémáid megoldására is.
Legyetek ma nagyon boldogok: hogy élvezni tudjátok a szépet, hogy szeressetek és higgyétek, hogy akiket szerettek, azok viszontszeretnek!
Ma is tégy az álmaidért, ha komolyan hiszel benne, a megvalósulás frekvenciájára emeled őket! Szeretettel, léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó-ezoterikus tanító
tarot-elemző mesterjós
angyalos gyászterapeuta
energiagyógyász spiritiszta
önismereti és párkapcsolati coach

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

„Nézem a rohanó várost. A műanyag nőket, akiket újságok öltöztetnek. A vagány pasikat, akiket hárombetűs márkanevek irányítanak. Álarcok mögé bújva, festett vigyorral a képükön gyűrik a métereket. Sokuk okos telefonon lóg, s észre sem veszik, hogy mellettük ül, akivel épp sms-eznek. S mikor találkoznak, olcsó játékokkal kábítják egymást, ahelyett, hogy őszinteséggel hidakat építenének a másikhoz.
A média boldogságot ígért nekik, azt mondta, ha felveszik az álarcot, minden rendben lesz.
De nem ez történt. Hogy miért? Mert bármibe is csomagolod magad, csak az határoz meg, aki a szívedben vagy.
S ha megkeményíted magad, mondván, nem okozhat neked senki fájdalmat, olyan útra lépsz, amelyen boldoggá sem tehetnek.
Meg kellene hát tanulnunk újra szívvel látni egymást. Újra szeretni, menni, élni.
Lefordulok a sarkon, és egy idős nőt látok. Hátát megtörte az élet. Apró kezét gyűrögeti, mint valami papírgalacsint. Rám néz, mosolyogni kezd. Viszonzom. Veszek tőle a frissen sütött pogácsájából. Amikor több pénzt akarok adni neki, megrázza a fejét, és megsimogatja a kezem. Nem szólunk. Nem kell. Mert rám néz, és szemében ott ragyog az élet, mit egész nap kerestem. S akkor megértem, nem veszett el a szépség, mellyel születünk. Talán csak nem vesszük észre.
Az élet gyönyörű erdejében terjed a beton, s a butaság, mint a gaz, de míg dobban a szívünk, s míg meglátjuk egymást a rohanásban, addig van remény. Perceink lassan elhalványodnak az időben, mint a Hold viaszos fénye a felhőkben. Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk, méltók voltak embernek lenni, mert törődtek egymással.
Ezt kívánom ma mindenkinek.
Lássátok meg egymást.
Menjetek, szeressetek, éljetek!
Peter Noel író