“Amikor két lélek találkozik, az univerzum megáll és nézi.
A testek másodlagossá, a szavak felszínessé válnak, az idő elveszti értelmét, és a térnek már nincsenek határai.
Mivel a lélekkel való találkozások mélyrehatóak, az idő emlékeit hordozzák, más életek tapasztalatait, más világok jeleit.
A lelkek energián keresztül kommunikálnak, a kialakult frekvencián keresztül, a bennük hordozott érzéseken keresztül.
A lelkek találkozását soha nem lehet megérteni az érvelés erejével.
Ez nem logikus találkozás, hanem szinkron találkozás.
Amikor két lélek megosztja egymással a szeretet kötelékét, egyszer-kétszer a létezés hatalmas ösvényein találkoznak. Talán a kételyeink miatt hiteltelenítjük ezt a találkozást, talán a félelmeink azt súgják, ne gondoljunk rá, talán a világ logikája azt mondja, hogy ez csak egy illuzórikus és romantikus ideál.
Azonban a lelkekkel való találkozások emlékek, kapcsolódások, vonzódások, élmények, ráhangolódások…
a világ közvetlenségén túl, a lelkek békében várják újraegyesülésüket.
Nincs senki az Univerzumokban, akinek sikerülne megszabadulnia a kötelékektől, amelyeket a lelkük épített.
Ezek a találkozások meg fognak történni, talán nem mindig könnyű, nem mindig ahogy elképzelted, nem oldják meg minden kihívásod, nem mentesítenek fel a feladat alól, hogy tanuld meg szeretni önmagad, és nem is vetnek véget az utadnak, de egy biztos, átalakítanak és segítenek, hogy az élet olyat értelmet nyerjen, amelyet már kerestél.” – Alexander Gruber