Isten, a Szeretet energia kiáradó rezgése. Amit adunk azt kapjuk vissza. A kiegyenlítődés törvényszerű. Csatákba, halálba nem küld a Szeretet. Lehet okoskodni milyen Isten, az egyetlen Teremtő Erő. A férfi-női szerepek itt nem jelentőségteljesek. Mindegy minek születtél le, milyen a nemed. A lélek a fontos, ami most ruhát öltött. A lélek örök és azt kell nemesíteni, fejleszteni. A cél a kegyelmes szív, a szeretet és hála érzésének kifejlesztése,
Mindenképpen őrizd meg a szívedben élő Szeretetet, amely elvezet a belső békédhez. Elsimul minden. Te döntesz felkavarod-e amit elértél vagy nem engeded be a zűrzavart. Mindenkinek egyénileg van dolga itt. Először keresd meg mi az ami a te feladatod itt. Teljesítsd be. Lelj békére és megtalálod Istent. Keresd és megtalálod. Ha Te nem közelítesz hozzá, nem találod meg. Neked kell lépned. Nyílj meg a tudatra, hogy a Teremtő Isten nélkül aki Egy, egy veled és mindenkivel, aki tőle jött ki. És mivel minden tőle jött ki, mi mindannyian egyek vagyunk.
A fény árnyék nélkül nem létezik. Mindenkiben van árnyékos oldal. De nem mindegy mennyit engedsz be magadba.
A kétség, a bánat, a meg nem értettség, a nélkülözés-szeretetlenség, a harag, a düh nem lesznek jó barátaid. Megbetegít, félrevezet. Ha figyelsz az üzenetekre, amelyek az utóbbi időben egyre erősebben szólnak, meghallod  mi a dolgod itt a Földön. Kár pazarolni az időt, megosztó fikciókra.
Figyeljetek egymásra, legyetek kegyelemben, hálában. Segítsétek egymást, lelki, fizikai és szellemi szinten. Áldás és békesség a szívekbe! – E. Z. 

,,Az ember általában türelmetlen gyermekként kérdezgeti a sorsot, mit akar vele, s önnön lármájától nem hallja a választ, pedig nemcsak szavak, hanem a körülmények, az események alakulása és iránya is kiáltozzák szüntelenül.” – Szepes Mária

Amire gondolsz, abban élsz. Ha a szeretetre gondolsz, a szeretetben élsz. Milyen egyszerű: elmúlik a nap és az éjszaka – de szeretet van. Elmúlik a nyár, vége lesz a télnek is – de szeretet van. Emberek jönnek, mennek, beszélnek, hallgatnak, dalolnak, sírnak – és szeretet mindig van. Hát miért ne gondolhatnánk folyvást a szeretetre? Miért ne élhetne bennünk a szeretet mindig és mindig?
A szeretet – a világokat átölelő folyó: nincs eleje, és vége. Nem lehet kettészakítani, megállítani, vagy elhamvasztani. Ahogy nem lehet akarni, és kikényszeríteni, hogy higgy benne, és élj benne. Mert amiben hiszel, az te magad vagy. És amiben élsz, az is te magad vagy.
Mindenki megalkotja önmagát – hite és szeretete szerint. Mi mindannyian önmagunk mesterei vagyunk a szeretetben.
Kalimonasz: Gondolj a Szeretetre