A félelem arra inspirál, hogy légy bátor, és állj ki magadért!

Minden igazi mester, tanító, művész egyetlen feladata, hogy megtanítson nem félni. De erre csak akkor képes, ha ő maga sem fél. A félelem sosincs hasznunkra. Az ember félve, sőt, rémülten születik a földre, végig félelemben él, ha próbálja is elnyomni, végül félelemben hal meg. Mitől félünk? A haláltól, és ezt a félelmet nem lehet legyőzni, legfeljebb elfojtani – de akkor ez betegségeket okoz, s igazolja önmagát. Nem félni azt jelenti, hogy ráébredsz arra, hogy nincs halál. Van benned valaki, aki ezt tudja, és nem fél. Elmúlni minden elmúlik, megváltozik, örökösen búcsúzunk, de nem szűnünk meg örökre. Erre rá kell ébredni. Jézus sem azt mondta, hogy „Győzd le a félelmedet” – hanem azt, hogy „Ne félj!”  Keleten ezt úgy mondták: ébredj fel! Mert most alszol, s rosszat álmodsz. – Müller Péter

Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk erre a világra, hogy minden életnek célja van. Nevetni születtünk, vagy hogy megcsókoljuk azt, akit igazán szívből szeretünk. Hogy kacagjunk, mosolyogjunk, sírjunk… túllépjünk és túléljünk – elfogadva a rosszat. Nem kell felejteni, de tovább kell lépni, menni előre, jobbra vagy balra, bármerre! Csak menni. A saját utad Te csinálod magadnak, és Te döntöd el, hogy miből építed. Én szeretetből akarom és bátorságból. Meg akarok élni minden pillanatot, amit az élet ad. A legjobb tanács, amit adhatok Neked, csak ennyi: Szeress, nevess, láss, élj – és soha ne veszítsd el a reményt.

Kívánom, hogy légy boldog,  s ragyogj –  a boldogságod bátorságot ad másoknak!

Lélekölelésem:

Asajah

spirituális tanácsadó – life coach
léleklátó médium
tarot mester-jós, spiritiszta-orákulum
energiagyógyász – angyalterapeuta

Egy nap egy fiú megkérdezte az édesapjától, hogy „Mi az a szerelem?”

– Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzakalászt, amit csak találsz, és hozd el nekem. – válaszolta az édesapa.
– A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál. – tette még hozzá.

A fiú felkerekedett és kiment a mezőre. Az első soron haladva talált egy szép, nagy búzakalászt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől nagyobb is a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, és az tényleg még nagyobb volt, de ő még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb, a sorok között lesz majd egy hatalmas kalász, és ezért ezt sem szakította le.

Telt az idő és lassan már túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények már meg sem közelítik méretben azokat, amiket előzőleg látott. Elgondolkodott ezen és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért a búzatáblának, visszaindult az édesapjához üres kézzel.

 Ahogy az apja meglátta őt közeledni, egyből mondta neki: – Látod fiam, ez a szerelem! Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.

– Édesapám, akkor mi a házasság? – kérdezte a fiú az édesapjától.

– Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem. – felelte az apa. – A szabály ugyanaz. Nem fordulhatsz vissza egyszer sem.

A fiú kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni a korábbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az édesapjához.

– Ezúttal, hoztál nekem kukoricát. – fogadta az apja. – Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül. – tette hozzá. Ez a házasság, fiam.

A „Megérkeztem a spirituális út végére.”: Ez a betegség olyan súlyos, hogy képes akár halálos veszélybe is sodorni a spirituális fejlődésünket. A spirituális fejlődés abban a pillanatban megáll, ha ez a hiedelem kikristályosodik a pszichénkben, hiszen úgy gondoljuk, hogy elértük a végcélt. Sokkal könnyebb észrevenni és legyőzni ezeket a betegségeket és az önbecsapásunkat, ha megfelelő körültekintéssel járjuk az utunkat.Szeretném tudatosítani a Kedves Olvasóban, hogy ezek a „veszélyek” mindannyiunkat fenyegetik, és mindannyian bele is esünk némelyik csapdába. A nehéz időkben jól jön egy nagy adag humorérzék, illetve a valódi spirituális barátok támogatása. Amikor a spirituális fejlődés akadályaival szembesülünk, könnyű elcsüggedni, önleértékelésbe esni, és az egész utazásba vetett bizalmunkat elveszíteni. Ahhoz azonban, hogy valódi változást hozzunk ebbe a világba, meg kell őrizni a magunkba és a másokba vetett hitünket.” – Byron Katie