Az igazi ezotéria csak kevesek sajátja.

„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” – Hermész Triszmegisztosz

Exotéria: a kívülállóknak is hozzáférhető és érthető, könnyen megszerezhető tudás.
Ezotéria: titkos tudás, csak a beavatottak számára érthető, csak nekik hozzáférhető.

Az ezotéria az élet titkainak megismeréséről szól. A valódi ezoterikus ember mások életére is hatással van. Az ezotéria a belső kört jelenti, azoknak az embereknek a körét, akik az élet megismerésén fáradoznak – ők a beavatottak.
Az ezotéria nemcsak az emberről szól, hanem az Univerzumról, a természetfelettiről, a mindent átható tudatról. Élővé és istenivé varázsolja a test-lélek-szellem egységét. Megvilágosodás, felébredés, öntudatra ébredés.
Az ezotériában egyidejűség, szinkronicitás van. Valami bekövetkezik, és mivel bekövetkezik, éppen úgy bekövetkezik fent, mint lent vagy éppen úgy bekövetkezik kint, mint bent.

Az exotéria ezzel szemben az ok-okozat (kauzális) kapcsolatot fogadja el, azaz mindennek oka van és az ok megelőzi az okozatot.
Az exotéria külső kört jelent. A valóságot csak a saját szemein keresztül engedi látni. Nem fogadja el a természetfelettit, olykor még ki is neveti a hívő embert.
Az exoterikus emberből csak akkor válhat ezoterikus, ha belátja, hogy az érzékszerventúli világot is meg lehet ismerni. És ezt a nem tér, nem idő világot a kiterjesztett tudatossággal lehet elérni. Az exoterikusan szemlélődő ember kifelé tekint, személyiségén kívül keresi a világ működésére a magyarázatot. Elemez, analizál, részekre bont, keresi az összefüggéseket, következtetéseket von le.
Az ezoterikus ember a tanítások és megtapasztalások által beavatódik és beavatott lesz – a titkok tudója. Ha a tanítvány kész megjelenik a mester is.
Szeretettel várom tanácsadásaimra, foglalkozásaimra a spirituális úton levő Hölgyek jelentkezését! Lélekölelésem:

Asajah
spirituális tanácsadó – life coach
léleklátó médium,
tarot mester-jós, spiritiszta-orákulum
energiagyógyász – angyalterapeuta

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

A szamár azt mondta a tigrisnek:
– „A fű kék”.
A tigris válaszolt:
– „Nem, a fű zöld.”
A vita elmérgesedett, és mindketten úgy döntöttek, hogy döntőbíróság elé viszik, és ezért az oroszlán, a dzsungel királya elé mentek.
A szamár már azelőtt kiabálni kezdett, hogy elérte volna az erdei tisztást, ahol az oroszlán ült a trónján:
– „Őfelsége, igaz, hogy a fű kék?”.
Az oroszlán válaszolt:
– „Igaz, a fű kék.”
A szamár sietett és továbbment:
– „A tigris nem ért egyet velem, ellentmond és bosszant, kérlek, büntessétek meg.”
A király ekkor kijelentette:
– „A tigris 5 év hallgatással lesz büntetve.”
A szamár vidáman ugrott, és elégedetten, ismételgetve folytatta útját:
– „A fű kék”…
A tigris elfogadta a büntetését, de előtte megkérdezte az oroszlánt:
– „Felség, miért büntettél meg engem, elvégre a fű zöld”.
Az oroszlán válaszolt:
– „Valójában a fű zöld.”
A tigris megkérdezte:
– „Akkor  miért büntetsz engem?”
Az oroszlán válaszolt:
– „Ennek semmi köze ahhoz a kérdéshez, hogy a fű kék vagy zöld. A büntetés azért van, mert egy ilyen bátor és intelligens teremtmény, mint te, nem vesztegetheti az idejét arra, hogy egy szamárral vitatkozzon, és ráadásul még idejön és ezzel a kérdéssel is zaklat engem.”

A legrosszabb időpocsékolás a bolonddal és fanatikussal vitatkozni, akit nem érdekel az igazság vagy a valóság, csak a hite és az illúziói győzelme. Soha ne vesztegessük az időt olyan érvekre, amelyeknek nincs értelme…
Vannak emberek, akik bármennyi bizonyítékot és bizonyítékot is mutatunk be nekik, nem képesek megérteni, másokat pedig elvakít az ego, a gyűlölet és a harag, és csak azt akarják, hogy igazuk legyen, még akkor is, ha nincs igazuk.
Amikor a tudatlanság ordít, az intelligencia hallgat.
A Te békéd és nyugalmad többet ér!

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel…
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy…
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret…
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel…
és megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet…
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton…
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet…
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszitgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon…..
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy…
és az ember csak tanul és tanul…
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba…
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni…
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni…
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak…

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni…
megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom”, de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak…
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen…
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi…
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető…
Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod…
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté…
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap…
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek…
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni… egy sír fölött haszontalan…
Megtanulod ezt mind, de csak idővel… – Jorge Luis Borges