“Ha mindent addig halogatsz, amíg nem vagy teljesen biztos benne, sosem fogsz semmit se megcsinálni. A cselekvés az önbizalom erősítője és építője. Kételkedhetünk cselekedeteink eredményében, de az okában is.Cselekedetünk lehet sikeres, de szorulhat kiigazításra. Azonban bármilyen tett jobb, mint a semmittevés.” – Norman Vincent Peale
A létezés életeken átívelő, nagy utazás.
Mielőtt egy új leszületés megtörténik, a lélek megtervezi születésének körülményeit,és életének bizonyos mozzanatait.
A köztes létben, egy, a mienknél jóval magasabb intelligencia szinten működik a lélek.
Kiválasztja azokat a küldetéseket, sorsfeladatokat, amelyeket el szeretne végezni a következő élete során, és az ehhez megfelelő körülményeket is megtervezi, beépíti.
Megválasztja a helyet, ahova születni szeretne, ezt nagyban befolyásolja az is, mely nemzethez, lélekcsoporthoz, lélekcsaládhoz tartozik.
Megválasztja az országot, a családi körülményeket, és magukat a szülőket is.
Ennek tudatában, mindannyian érezhetjük, hogy szülőnek lenni, bizony, nemes feladat egy ember számára. Bizonyos esetekben elgondolkodtató az is, hogy ha egy magasabb intelligenciaszinten tudtuk, hogy a számunkra legmegfelelőbb település az, ahova megszülettünk, akkor miért is akarunk elmenni, elköltözni onnan?
Hiszen sorsunkat itt tudjuk beteljesíteni.
Meglehet, hogy egy más helyen könnyebb lenne az életünk, de ha kitérünk egy feladat elől, és nem küzdünk meg vele, akkor nincs fejlődés.
A leszületendő kis lélek már tudja, mikor, mely csillagállás, és milyen kozmikus körülmények között szeretne leszületni.
A születéskor magunkhoz vett kozmikus energiák egy életre meghatározóak. Ezért is lehet felelőtlen vállalkozás az, amikor egy gyermek születésének idejét, vagy körülményeit előre meg akarja határozni a szülő.
A gyermek már előre pontosan tudja, hogy az általa vállalt küldetéshez mely energiák lesznek a legmegfelelőbbek. Maga a szülés is szimbolikus, beavatás az anyának, és a gyermeknek is.
A természetes úton születő gyermekek általában az életben is jobban képesek megküzdeni céljaikért, hiszen születésükkel már átéltek egy igen küzdelmes, de sikeres utazást, amikor is önerőből a napvilágra küzdötték magukat.
Ennek tudatában például felelőtlen dolog egy szülés előtt előre császármetszést kérni, ha nincs ennek komoly fizikai oka. Egy gyermek nem csak anyagi felelősség
Manapság a világ annyira matéria központú lett, hogy egy gyermek leszületése előtt a szülők gyakran csak az anyagi körülményeket veszik figyelembe, és más lényegi kérdésekkel nem is foglalkoznak.
Holott, a gyermek eleve hozza magával mindazokat a lehetőségeket, ami által az anyagi létezése biztosítva lesz. Sokkal inkább érdemes a szülőnek a kevésbé látható feltételekről gondoskodnia.
Érdemes elgondolkodni azon, hova is érkezik a gyermek?
Milyen családi körülmények, milyen kapcsolatok, milyen viszonyok, milyen érzelmek közé?
A szülő felelőssége elsősorban ezekben a dolgokban kell, hogy megjelenjen.
Ha például a szülők közül csak az egyik fél akarja a gyermeket, vagy valaki a családban nagyon ellenzi a gyermekáldást, ez a gyermek lelkében nyomot hagy.
Lelki stabilitása, biztonságérzete függ attól, hogy mindkét szülő egyformán biztos legyen a gyermekvállalásban. Ezek a születés környékén megélt családi viszonyok felnőttként is, akár egy életen át elkísérik az embert.
Az is fontos, hogy ne akarjuk tudatosan befolyásolni a gyermek nemét, ne akarjunk csak lányt, vagy csak fiút magunknak, hiszen a gyermek nem azért születik, hogy az egónkat kényeztesse – épp ellenkezőleg.
Számtalan példa szolgál arra, hogy amikor gyermekünknél megjelenik egy betegség, vagy magatartásbeli probléma, akkor ezek oka, gyökere, valójában a szülőkben, vagy a szülők közötti kapcsolatban keresendő. Már csecsemőkorban tapasztalhatjuk, hogy a gyermek viselkedése pontosan olyan, amilyen a szülők lelkivilága. A gyermek nem tanulni, hanem alapvetően tanítani jön a szüleit!
