Elfogadás és egyensúly.
Csak azzal tudok valamit kezdeni, ami az enyém. Az által válik enyémmé, ha elfogadom. Ha nem ítélkezem fölötte (nem minősítem rossznak), el tudom fogadni a negatívumot, legyen az esemény, személy, gondolat vagy érzés. Úgy tudom kiküszöbölni azt, hogy rossznak minősítsem, ha megértem, miért teremtettem én azt az életembe. Ez feltételezi a felelősség felvállalását a saját sorsom fölött, vagyis a lelki felnőttséget. Mindent, ami velem történik, én hívtam az életembe, hogy teljesebbé váljak általa. Tehát minden, ami velem történik és a környezetemben van, az én részem.

Ha képes vagyok elfogadni minden részemet (a negatívat, félelmetest, ártót, undorítót stb.) átminősül az energetikája. Egységben vagyok vele, tehát ismerem, ezért tudom, mit jelent nekem, és hogyan bánjak vele. Az elfogadás terében nincs rossz, eloszlik a félelem, nem fáj semmi. Megérthetem, hogy az, ami történt, egy másik (magasabb) szempontból miért van jelen. Ekkor átváltozik rosszból fontossá, szükségszerűvé – így megmutatva, hogy önmagában hordozta a „rosszat” és a „jót”. Sok esetben katartikus élmény ez a folyamat.

Azt a negatív mintát, amit már elfogadtam, tehát a saját részemként tekintek rá, azt egyensúlyba hozhatom a pozitív párjával. Megteremtek magamban egy energetikai egyensúlyt, és ettől kezdve már nem a negatív fog uralkodni fölöttem, akkor jelentkezve, amikor nem szeretném, hanem tudatosan választhatok, és egyértelmű, hogy melyik oldalt fogom választani.

Olvasd tovább: link

Öt módszer, hogy megtisztítsuk a személyes terünket és megelőzzük az energialopást/energiavesztést.

Állj szilárdan: A spirituális énünk szemszögéből vizsgálva magunkat és a környezetünket azonnal megérezzük, ha valami mozgás támad az energetikai terünkben. Ha szilárdan állunk, akkor könnyedén ellenőrizni tudjuk más emberek szándékait, és ártó energiáit.

Igyekezzünk nem ellenállni: aminek ellenállunk, az egyre inkább ragaszkodik hozzánk. Ha kényelmetlenül érezzük magunkat egyes személyek körében, védekező mechanizmusként ne váltsunk ellenálló módba, mivel az blokkolja az idegen energiát a saját terünkben. Ezzel szemben próbáljunk nem ellenállni, képzeljük el, hogy a test tiszta és átlátszó, akár az üveg vagy a víz. Így, ha valaki negatív megjegyzésekkel illet, az anélkül halad át rajtad, hogy hatással lenne rád.

Birtokoljuk a saját auraterünket: ha nem vagyunk birtokában a saját auraterünknek, akkor azt idegen energiák befolyásolhatják. A tér nagyságát úgy lehet megállapítani, hogy kinyújtjuk a karunkat és egy kört írunk le magunk körül. A körön belül rész az auratér.

Végezzünk energetikai purifikációt: az aranyszínnek magas a vibrációja, és nagyban segít az idegen energia eltávolításában. Képzeljünk el a fejünk felett kb. 1 méter magasságban egy aranyzuhanyzót, ami elindítva aranyenergiát áramoltat az auránkon át a személyes terünkbe.

Nyerjük vissza a saját energiánkat: amikor a saját energiánk a saját terünkben van, akkor nem sok esélye van más energiának bejutni. Ám amikor más emberekre, projektekre fókuszálunk, szétszórjunk magunk körül az energiát. Képzeljünk el egy aranynapot a fejünk felett 1 méteres magasságban, ami az energiáját felénk sugározza, és azt mágnesként szívjuk magunkba.

Forrás: link

Amit elhiszünk magunkról, vagy gondolunk másokról, az sokszor valóra is válik. Ez nem varázslat, valójában nem is jóslat, egyszerűen így működik az elme.

Akár a vonzás törvényének is hívhatnánk, hiszen ugyanabból az alapvetésből táplálkozik: az elme hatalma sokkal nagyobb, mint hinnénk. A gondolatok ereje teremtő hatású, és ha valamit igaznak vélünk, az valószínűleg úgy is lesz.

Az önbeteljesítő jóslat a következőképpen néz ki: akár igaz, akár nem, amit egy helyzettel kapcsolatban igaznak vélünk, az így, vagy úgy megvalósul. Ezért sokszor fordul elő az is, hogy egy-egy jóslat csak azért válik valóra, mert az illető, akinek jósolták, annyira hisz benne.
Ebből a jelenségből ered számos módszer, amivel sikeresebbek lehetünk, relaxálhatunk, vagy épp felébreszthetjük a bennünk szunnyadó géniuszt. Az NLP, a pozitív megerősítések, a vágyaink, céljaink képi megjelenítése vagy bizonyos célzott meditációk mind ugyanígy működnek.

Az önbeteljesítő jóslatoknak két típusa létezik.

Az úgynevezett pygmalion-hatás arról szól, hogy úgy kezeljük a másikat, amilyen a véleményünk, a gondolataink, az elvárásunk vele szemben, és ő erre reagálva válik olyanná, amilyennek mi hisszük őt. Ahogy Eliza Doolittle-ből is sikerült úrilányt faragni pusztán azáltal, hogy megelőlegezték neki a szerepet, úgy bárkivel „csodát” tehetünk, de akár tönkre is tehetjük.

A pedagógiában fontos szerepet kapott ez az elv, és a gyereknevelésben is egyre több irányzat épül az elvárások alapelvére. Megfigyelések és kísérletek sokasága igazolja, hogy azok a hétköznapi diákok, akiket tanáraik az átlagnál okosabbnak nyilvánítanak, vagy a szülők csodagyereknek tartanak, csakugyan szorgalmasabbá válnak, okosabbnak bizonyulnak ez után. Ezzel szemben azok a gyerekek, akiket lehülyéznek, ostobának tekintenek, vagy állandóan aggódnak miatta, mintha nem lenne képes önállóan boldogulni, ők ennek megfelelően is fognak viselkedni. Az előzetes feltevés utóbb valósággá válik, és így a szavaknak rendkívül nagy jelentőségük van. Az a nő, akinek eleget mondják, hogy gyönyörű, szinte kivirul és megszépül, míg azok, akiket csúnyának tartanak, és ezt szemükbe is mondják, elhanyagolják magukat, és valóban csúnyává válnak egy idő után.

A második típusú önbeteljesítő jóslat akkor valósul meg, amikor az emberek maguktól megváltoztatják a viselkedésüket, hogy egyetértsenek egy önmaguk által felállított igazsággal. Ez akár csoportokra is vonatkozhat, hiszen amikor a befektetők úgy hiszik, hogy a részvények ára lefelé fog menni, mindenki elkezd eladni. Ettől persze a részvények ára valóban lemegy, így remekül manipulálható a médián keresztül egy-egy részvény árfolyama.

Az ember nem egyszerűen egy adott helyzetre reagál, hanem arra, ahogyan érzékeli és értékeli ezt a szituációt, és amilyen jelentőséget tulajdonít neki. Aki azzal vág neki egy feladatnak, hogy „na, ez nekem biztosan nem fog sikerülni”, akkor nem is ad bele apait-anyait, nem hajt annyira, mert már elkönyvelte magában a kudarcot. Ha viszont azt mondja: „Sikerül, mert akarom!” – mindent elkövet, hogy bebizonyítsa: igenis igaza volt. Tehát egy-egy helyzettel kapcsolatos reakcióinkat sokkal inkább a gondolataink határozzák meg, mint a helyzet maga.

Amit mondunk, ahogy viselkedünk, az befolyásolja azt, ami történni fog velünk. Ha egy adott helyzetbe meghatározott elvárásokkal lépünk be, valószínűleg olyan viselkedést fogunk produkálni, hogy elvárásaink valóra váltsák önmagukat.

Forrás:link

Ha már régóta bajlódnánk egy krónikus betegséggel, ha gyengének és kiégettnek éreznénk magunkat, ha átlagon felül gyakran betegedünk meg, 2016-ban fellélegezhetünk. Végre megtaláljuk a helyes terápiát, saját testünk gyógyító erejével győzhetjük le a betegségeket.
A Mars a legjobb formába hoz, olyan erősnek és kiegyensúlyozottnak érezhetjük magunkat, amilyenek ezelőtt csak nagyon ritkán voltunk.
Érvényesülni fogunk, ha eddig még tétováztunk, most elszántan bevethetjük magunkat pénzötleteinkért, hivatásunkért, és zseniális megérzéseinkért. És nyerni fogunk, mert a Mars a legnagyobb ajándékot adja nekünk, amit egy kétkedő embernek adni lehet: bízni fogunk önmagunkban, hinni fogunk magunkban és a jövőnkben – pozitív gondolkodásunkkal, ami a sikert biztosítja, ami minden győzelem, minden üzlet, minden karrier mögött áll. Mars megajándékoz bennünket ehhez a legfontosabb alappal: egészségessé tesz.

Olvasd tovább:link

“Ha mindent addig halogatsz, amíg nem vagy teljesen biztos benne, sosem fogsz semmit se megcsinálni. A cselekvés az önbizalom erősítője és építője. Kételkedhetünk cselekedeteink eredményében, de az okában is.Cselekedetünk lehet sikeres, de szorulhat kiigazításra. Azonban bármilyen tett jobb, mint a semmittevés.” – Norman Vincent Peale

A létezés életeken átívelő, nagy utazás.

Mielőtt egy új leszületés megtörténik, a lélek megtervezi születésének körülményeit,és életének bizonyos mozzanatait.
A köztes létben, egy, a mienknél jóval magasabb intelligencia szinten működik a lélek.
Kiválasztja azokat a küldetéseket, sorsfeladatokat, amelyeket el szeretne végezni a következő élete során, és az ehhez megfelelő körülményeket is megtervezi, beépíti.
Megválasztja a helyet, ahova születni szeretne, ezt nagyban befolyásolja az is, mely nemzethez, lélekcsoporthoz, lélekcsaládhoz tartozik.
Megválasztja az országot, a családi körülményeket, és magukat a szülőket is.
Ennek tudatában, mindannyian érezhetjük, hogy szülőnek lenni, bizony, nemes feladat egy ember számára. Bizonyos esetekben elgondolkodtató az is, hogy ha egy magasabb intelligenciaszinten tudtuk, hogy a számunkra legmegfelelőbb település az, ahova megszülettünk, akkor miért is akarunk elmenni, elköltözni onnan?
Hiszen sorsunkat itt tudjuk beteljesíteni.
Meglehet, hogy egy más helyen könnyebb lenne az életünk, de ha kitérünk egy feladat elől, és nem küzdünk meg vele, akkor nincs fejlődés.

A leszületendő kis lélek már tudja, mikor, mely csillagállás, és milyen kozmikus körülmények között szeretne leszületni.
A születéskor magunkhoz vett kozmikus energiák egy életre meghatározóak. Ezért is lehet felelőtlen vállalkozás az, amikor egy gyermek születésének idejét, vagy körülményeit előre meg akarja határozni a szülő.
A gyermek már előre pontosan tudja, hogy az általa vállalt küldetéshez mely energiák lesznek a legmegfelelőbbek. Maga a szülés is szimbolikus, beavatás az anyának, és a gyermeknek is.
A természetes úton születő gyermekek általában az életben is jobban képesek megküzdeni céljaikért, hiszen születésükkel már átéltek egy igen küzdelmes, de sikeres utazást, amikor is önerőből a napvilágra küzdötték magukat.
Ennek tudatában például felelőtlen dolog egy szülés előtt előre császármetszést kérni, ha nincs ennek komoly fizikai oka. Egy gyermek nem csak anyagi felelősség
Manapság a világ annyira matéria központú lett, hogy egy gyermek leszületése előtt a szülők gyakran csak az anyagi körülményeket veszik figyelembe, és más lényegi kérdésekkel nem is foglalkoznak.
Holott, a gyermek eleve hozza magával mindazokat a lehetőségeket, ami által az anyagi létezése biztosítva lesz. Sokkal inkább érdemes a szülőnek a kevésbé látható feltételekről gondoskodnia.
Érdemes elgondolkodni azon, hova is érkezik a gyermek?
Milyen családi körülmények, milyen kapcsolatok, milyen viszonyok, milyen érzelmek közé?
A szülő felelőssége elsősorban ezekben a dolgokban kell, hogy megjelenjen.
Ha például a szülők közül csak az egyik fél akarja a gyermeket, vagy valaki a családban nagyon ellenzi a gyermekáldást, ez a gyermek lelkében nyomot hagy.
Lelki stabilitása, biztonságérzete függ attól, hogy mindkét szülő egyformán biztos legyen a gyermekvállalásban. Ezek a születés környékén megélt családi viszonyok felnőttként is, akár egy életen át elkísérik az embert.
Az is fontos, hogy ne akarjuk tudatosan befolyásolni a gyermek nemét, ne akarjunk csak lányt, vagy csak fiút magunknak, hiszen a gyermek nem azért születik, hogy az egónkat kényeztesse – épp ellenkezőleg.

 Számtalan példa szolgál arra, hogy amikor gyermekünknél megjelenik egy betegség, vagy magatartásbeli probléma, akkor ezek oka, gyökere, valójában a szülőkben, vagy a szülők közötti kapcsolatban keresendő. Már csecsemőkorban tapasztalhatjuk, hogy a gyermek viselkedése pontosan olyan, amilyen a szülők lelkivilága. A gyermek nem tanulni, hanem alapvetően tanítani jön a szüleit!